Mesedélután
Öregapó produkciója
Hun vót, hun meg nem vót, osztán eccer csak valahun vót tán, vót no, ha mondom, hun igen, hun meg nem – kezdte volna Öregapó a mesét az iskola dísztermében. Persze, már az elején belezavarodott, mert a hallgatóság alig figyelt rá.
– Pfuj, de nyálas ócska szöveg – szóltak máris közbe a nebulók. Ezt a fazont hívta meg a tanci, hogy itt nekünk szövegeljen? Na, gyere haver, húzzunk innen, rúgjuk inkább a lasztit, a csajok meg mehetnek a (
pi) plázába, vagy arra totyogjanak, amerre akarnak, ki a rossebet érdekli, hogy mit (csi) tesznek, (hü) okos tyúk mindegyik.
Öregapó igencsak meghatódott a kedves fogadtatás láttán, majd elővette zsebkendőjét, hogy kitöröljön egy könnycseppet egyik szeme sarkából. Először azt hitte, hogy talán eltévedt az úton, bizonyára máshová érkezett, hiszen ő egy rendes oskolába kapott meghívást. Azonban hamar rájött, hogy bizony jó helyen jár.
– Ezek a te tanítványaid? – kérdezte halkan a mesedélutánt szervező tanárnőtől, aki őt erre a kellemes hangulatú helyre invitálta.
– Szerencsére csak részben, ha ezt szerencsének lehet nevezni, mert a hatóság kissé más véleménnyel van a szerencsémről – sóhajtott nagyot a tanárnő.
– Ezt meg hogy értsem? Talán elvárnák, hogy még dicsekedjél is velük? – értetlenkedett Öregapó.
A tanárnő arcán látszott, hogy erre nem szívesen válaszolna, ezért inkább bizalmasan az öreg fülébe súgott egy kis elterelő felvilágosítást.
– Több osztályból vannak itt gyerekek, kisebb-nagyobb fiúk és lányok, de nehogy így szólítsd őket, mert (
kirö) kinevetnek. Mondd inkább nekik, hogy hé srácok és csajok, de az is elég, ha csak azt mondod, hé csajok, ez jobban hangzik, mivel te srác, bocs, meglett férfiember vagy. Meg azért is jobb, ha így mondod, mert van itt egy olyan fiú is, aki már most félig lány. Amerikából jött vissza nemrég az egész család, mert ott megfogyatkozott az a bizonyos kolbász, noha kerítésből még csak akadna. Ő már kapott hormonkezeléseket nemének megváltoztatásához. Legyünk hát tekintettel az érzékenyítésre, fogadjuk el a szivárvány minden színét, hiszen a transzneműség az új normalitás, nem igaz? Az iskola természetesen a legjobbat szeretné kihozni minden egyes tanítványból, mi pedig mindannyian szeretjük a gyerekeket, vagyis pedofilok vagyunk!– Én nem vagyok…
Öregapó úgy érezte, hogy se nyelni, se köpni nem tud, és szinte kővé dermedt a sok új ismeret hallatán. Pedig a tájékoztatásnak még nem is volt vége.
– Visszaviszik nemsokára az Államokba, hogy befejezzék a terápiát, és elkezdhessék a műtéteket az ottani legjobb genderklinikán, amely minden kérésnek eleget tud tenni. Utána végleg hazatelepednek, és akkor mi már lányként fogjuk regisztrálni. Addigra talán véglegesíteni tudjuk iskolánk színjátszó körének új forgatókönyv szerinti következő előadásának megszervezését, és rábízhatjuk Júlia szerepét. Még nem tudjuk, hogy Rómeót ki fogja alakítani, de ennyi gyerek közt biztosan csak akad legalább egy, aki lányból fiúvá operáltatná magát. A szülőket felesleges bevonni egy ilyen csekélységbe, őket majd utólag értesítjük, amikor kézbesítjük nekik a meghívót a premierre. Így, a magunk szerény módján legalább mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy végre-valahára modernizálhassuk ezt a maradi társadalmat, ami ebben az országban még mindig a nyakunkon lóg…
Öregapónak most a másik szemében jelent meg egy könnycsepp, de azt is gyorsan letörölte. Egy kicsit még matatott a zsebkendővel, hogy a tanárnő higgye azt, porszem került a szemébe. Levette szépen vasalt öltönyének kabátját, a meseasztal lapjára helyezte, és ott gondosan elegyengette. Hátat fordított a társaságnak, hogy senki se láthassa, mire készül. Talált a közelben egy fehér krétát, azzal egy nem túl szalonképes, de annál menőbb jelet rajzolt a kabátra, és egy szót is firkantott alá. Rögvest ezután, ingét is levette, beletörölte izzadt homlokát, na meg a két hóna aljáról sem feledkezett meg. Nyakkendőjét hátra tekerte, egészen a háta kellős közepéig. Fején megfordította simléderes sapkáját, ahogy azt a vagány csávók szokták viselni. Felkapaszkodott a dobogó tetejére, noha meg kell adni, ez a mutatvány kissé körülményesre sikeredett, merthogy a kabátot és az inget is felvitte magával. Ott fél lábra állt, ingét-kabátját a döbbent hallgatóság közzé dobta, úgy, ahogy egyes sztárok videóiból titokban elleste. Torkát megköszörülte, és elüvöltötte a kabátra írt szót, amelyet aztán meg is toldott egy rövidke mondattal.
– Nesztek! Csajok, a mesének vége, megyek piálni.
Ez aztán jó nagy tetszést aratott, ha őrjöngést talán nem is éppen akkorát, mint ami a koncerten szokott lenni.
– Told ide a (
pof) képedet tata máskor is, azt hittük valami (hü) buta (idió) agykárosodott vagy, okostojás vagy mi a (sz) végtermék, de most már kibírunk.– Nyugi, jövök máskor is. Legközelebb ti itt se kell legyetek, mert csak a tancitokhoz jövök, egy kis négyszemközti dumapartira, amelyen kiértékeljük a mai produkciót. Aztán majd meglátjuk, hogyan tovább.
Ez a kis történet ma már a helyi folklór része. Azóta is mesélik Öregapó falujában, főleg a kocsmában. Néha maga Öregapó is elmeséli, ha nagyon kérlelik, bár a jó cimborák nem nagyon akarják teljesen elhinni.
– Osztán hun itt a mese öreg, ha e lett vóna az igasság?
– Hát, éppen ehun vót a meskete. Aki meg asziszi, e mán biza nem így vót, az járjík magátúl utánna. No de enkább ne járkájjík, mer a végin megjárhattya. Eccer tán aztat es megmondom, hogy a csudába lehet eztetet megjárni.
(Dorombi)
Dorombi meséi
Történet, tudományos ismeretterjesztés, világkép.
• „Csillagos mesék” – igaz történetek, tudományos-ismeretterjesztő írások, a világról alkotott személyes meglátások.
• „Alternatív fikciók” – különleges történetek, amelyek a valóságból kiindulva többé-kevésbé az írói képzelet termékei.
• „Közérdekű vélemények” – olvasói írások, kommentek, igényes tartalmi és erkölcsi kivitelben.
Tartalmas kikapcsolódás, művelődés, kellemes időtöltés.
