A válaszok meg vannak írva a csillagokban (45)
Impaktitok (5)
>>> előző rész folytatása >>>
Kőzetolvadék breccsák
Ezek a kőzetek jórészt üveges megjelenésűek vagy átkristályosodottak, olvadékmátrixuk pedig törmelékeket is tartalmazhat.
Miután a kőzet felszabadul a becsapódás által keltett lökéshullám alól, hőmérséklete olyan magasra emelkedik, hogy megolvad – az olvadékból lesz a breccsa mátrixa. Az olvadékok helyben maradhatnak, vagy folyásokat alkothatnak. Földi viszonylatban 60 GPa alatti nyomáson a kőzetek átkristályosodhatnak, de csak részben válnak üvegessé, így az olvadékmátrix törmelékeket is tartalmazhat. Ha viszont a nyomás meghaladja ezt az értéket, a teljes kőzetanyag maradéktalanul megolvad, majd megszilárdul, és üvegessé válik.
A keletkező olvadék mennyiségét a tömegvonzás közvetlenül befolyásolja. Azonos méretű kráterek esetében nagy tömegű égitesten több olvadék keletkezik, mint egy kis tömegű égitesten.
Az egyik legismertebb példa a Ries-kráterrel kapcsolatos, melynek olvadék-folyását Osinski (2004) írta le, az olvadékokról és üvegekről pedig Dressler & Reimold (2001) közöltek részletes adatokat. Impakt olvadék-folyás nyomokat azonban nem csak földi kráterekben sikerült megfigyelni, de holdi és vénuszi kráterekben is.
Impakt breccsák
Ezt a csoportot számos szerző és tanulmány részletesen ismerteti, például Stöffler et al. (1980), Meyer (1987), Hargitai et al. (2005), melyek alapján megemlítem a legfontosabb adatokat.
• Az ütközés és az akkor létrejövő kompressziós lökéshullám hatására rövid időre magas hőmérséklet (2000 C°) és nagy nyomás (10-500 GPa) keletkezik. Ez sokk-metamorfózist okoz. A kőzetek, melyek többször is ki lehetnek téve ennek az eseménynek, üvegszerűen megolvadhatnak, illetve szögletes darabokra szétdarabolódhatnak. Ha az olvadék gyorsan hűl le, amorf szerkezetű üveg keletkezhet. A törmelékdarabok nem gömbölyödnek le az erózió által, hanem a megszilárduló olvadék összecementálja őket. Ezzel egy rosszul osztályozott, tömeges megjelenésű, impakt breccsa keletkezik.
• Az összetört, részben megolvadt darabokat tartalmazó impakt breccsák a leggyakoribb impaktitok (vulkáni megfelelőjük a piroklasztit breccsa). Legnagyobb darabjai a sánc közelébe kidobott megablokkok.
• Litológia alapján az egyetlen fajta, helyben feldarabolódott kőzetből létrejött breccsa monomikt (egy összetevőjű), a többféle, eltérő körülmények közt keletkezett kőzetet tartalmazó pedig polimikt (több összetevőjű). Kőzettani felépítésük finomszemcsés mátrixot és törmelékszemcséket mutat. Egykomponensű célkőzet esetén értelemszerűen monomikt breccsa keletkezik. A polimikt breccsa lényegében a célkőzet különböző tartományaiból származó, különféle mértékű sokk-metamorfózison átesett litikus törmeléket és ásványszemcséket tartalmazó kőzet, mely elszállítódott és átkeveredett, majd lerakódott a kráterben vagy körülötte, vagy telérek formájában benyomódott az alapkőzetbe.
• A kataklasztos breccsa nyíró igénybevétel hatására, mozgási felületek mentén összetört szövetű – általában sokk metamorfózis nem érte, csak mechanikusan összetört. A kráter alatti (par)autochton területeken fordul elő vagy az allochtonok nagyobb törmelékdarabjaiban (megablokkokban). A (par)autochton breccsa összetevői nem mozdultak el jelentős mértékben eredeti helyükről, az allochton breccsa összetevői viszont eredeti helyükről elmozdultak.
• A klasztikus breccsa elsősorban különálló törmelékekből, az olvadékbreccsa viszont alapvetően egybeolvadt kőzetekből áll. A holdi breccsákban lévő törmelékdarabok nagy része maga is korábban keletkezett breccsa. Szerkezetük így gyakran „breccsa a breccsában”, legtöbbször polimikt, mivel nagy részük többszöri becsapódási esemény következtében jött létre.
• Sokat tanulmányozottak a kráter alatti kőzetben keletkező pszeudotachylitek. Jellemzői a sötét, sűrű mátrixban levő lekerekített alapkőzet-tömbök.
• A litikus breccsa különböző erősséggel sokkolt polimikt kőzet- és ásványdarabokból álló törmeléket tartalmaz, olvadékok nélkül. Az átütött rétegek mélyebbről származó kőzeteiből többet tartalmaz, mint a felszínközeliekből. Mindenféle méretű darabokat tartalmazhat. Valószínűleg a proximális törmelékterítő és a másodlagos kráterek által kidobott törmelékek keveréke, amelyet turbulens törmelékárak mozgattak. A Ries-kráternél közvetlenül a sánc külső részén található (Bunte breccsa).
A kráter belsejében található breccsalencse (kráterkitöltő breccsa) törmelékekből és megolvadt majd megszilárdult kőzetek keverékéből áll. Erre később üledékek települnek (kráterkitöltő üledék). Az összetevőknek általában több eredete van: ballisztikusan, nagy szögben kivetett majd a kráterbe visszahullt törmelék, megszilárdult olvadékdarabok, a magas kráterfalról, krátersáncról beomlott, nem metamorfizálódott és nem megolvadt kőzettörmelék, későbbi krátersánc-csuszamlással a kráterbe visszatért, korábban a sáncra kilökődött törmelék (* * * 2008a).
Telérbreccsák
Dimikt, vagyis két összetevőjű breccsák. A kráter alatt lévő kőzetben, telérekben találhatók. Legismertebbek a tachylitek. A tektonikus tachylit „hagyományos” impakt olvadékként, ill. sokkbreccsásodással keletkezik (Dressler & Sharpton 1997). Az impakt tachylitek finomszemcsés mátrixban sokkolt és nem sokkolt ásványokat, valamint kőzettörmeléket tartalmaznak. Jellemzői a sötét, sűrű, megolvadt mátrixban levő lekerekített és szögletes alapkőzet-darabok. Shand (1916) eredetileg a 2,02 milliárd éves Vredefort szerkezetből írta le őket, mint tachylit-szerű, telérekben előforduló, sötétszürke vagy fekete, afanitos (finomszemcsés) szövetű, különféle, élesen elhatárolódó, lekerekített és szögletes zárványokat tartalmazó kőzeteket. Telérbreccsák a becsapódás alatt, az ütközés keltette lökéshullámok hatására létrejött törésekben jönnek létre, ahol a keletkezett vagy benyomult olvadék párhuzamosan létrejövő kőzettörmelékekkel keveredik. A törések villámcsatornákhoz hasonlóan elágazóak lehetnek. A becsapódásos tachylitek keletkezése ma is vita tárgya. Dressler & Reimold (2004) szerint a becsapódás hője a már meglévő törések és inhomogenitások mentén, kaotikus, robbanásszerű módon, súrlódás nélkül terjed, így a becsapódás pillanatától, a breccsák közül elsőként a tachylit jön létre. A legismertebb lelőhelyek Vredefort, Sudbury, valamint a Ries-kráter – utóbbi helyen robbanásbreccsa néven is ismeretes. Léteznek súrlódásos hővel keletkező tachylitek is (hyalomylonit), ezek azonban hegycsuszamlásokhoz kötődnek.
Suevitek
A Föld egyik legismertebb krátere a 24 km átmérőjű, 15 millió éves Nördlinger Ries (Németország) kráter. Polimikt breccsájának külön neve van: suevit – nevét a Svábföld latin neve (Suevia) után kapta. Az üledékes és kristályos kőzettörmeléken kívül, ez a kevert breccsa ásványtörmelékeket, valamint amorf (üveges) és kristályos olvadékdarabokat tartalmaz. Típushelye a Ries-kráter, az elnevezést azonban más krátereknél is használják.
Suevitbreccsa elhelyezkedhet úgy a kráterben (kráter suevit), mint a kráteren kívül (kidobott suevit). A kidobott (hullott) suevitben „hőpajzs” alakú tektitek találhatók, a krátersuevitben viszont ilyenek nincsenek. A kidobott suevit vulkáni bombákhoz hasonló sötét üvegdarabokat is tartalmaz. Színe általában világosbarna, alakja lepényszerű. A suevit jól faragható, az eróziónak kevéssé ellenálló kőzet.
>>> folytatása következik >>>
Dorombi meséi
Történet, tudományos ismeretterjesztés, világkép.
• „Csillagos mesék” – igaz történetek, tudományos-ismeretterjesztő írások, a világról alkotott személyes meglátások.
• „Alternatív fikciók” – különleges történetek, amelyek a valóságból kiindulva többé-kevésbé az írói képzelet termékei.
• „Közérdekű vélemények” – olvasói írások, kommentek, igényes tartalmi és erkölcsi kivitelben.
Tartalmas kikapcsolódás, művelődés, kellemes időtöltés.
