A válaszok meg vannak írva a csillagokban (46)
Impaktitok (6)
>>> előző rész folytatása >>>
Disztális impaktitok
A disztális impaktitok két főcsoportba sorolhatók: konszolidálatlanok, és konszolidáltak. A konszolidálatlanokhoz tartoznak a nem sokkolt távoli törmelékek, valamint az impaktoklasztos hullástörmelékek. Utóbbiak finomszemcsés üledékek, amelyeket a légkör nagy területen, akár az egész égitesten szétterít. Az ilyen típusú üledék a becsapódáskor kidobott sokkmetamorfizált ásványokat és olvadékot is tartalmaz. A disztális impaktitok vulkanikus párhuzama a tefra (konszolidálatlan), vagyis a vulkáni törmelékes üledék, amelyből piroklasztit kőzet (konszolidált) keletkezik.
A konszolidált disztális impaktitok lényegében a kőzet teljes megolvadásával keletkezett üvegek. A becsapódást kísérő robbanás által létrehozott lökéshullám a kőzet egy részét eredeti, mélyebben fekvő helyéről kiveti. A kőzetdarabok a talajjal (regolit) keveredve törmeléktakarót hoznak létre. Ha az ütközés energiája elég nagy, a kőzetek sokk-metamorfózison esnek át, vagy hirtelen akár meg is olvadhatnak, üvegcseppek formájában szétfröccsenhetnek, és nagy területeket beboríthatnak. Ezért, a törmeléktakaró sokk-metamorfizált és olvadt majd megszilárdult kőzetdarabkákat, üvegszferulákat is tartalmazhat. A krátertől távolodva a törmeléktakaró egyre jobban elvékonyodik. Konvencionálisan, a törmeléktakaró 5 krátersugárnyi távolságon belüli része proximális, az ennél távolabbi pedig disztális. A proximálist az erózió általában hamar lehordja, ez a takaró anyagának 90%-át teszi ki. A disztális csak a 10% maradék anyag, viszont mivel akár globális kiterjedésű is lehet, részeinek sok helyen való megmaradásának jóval nagyobb a lehetősége.
A legismertebb konszolidált üveges disztális impaktitok a tektitek, amelyek elterjedési szempontból a disztális ejecta részének tekintendők. Hasonlóak az üvegbombák, és a szferulák (gömböcskék) is. Az üvegbombák ritka előfordulásuk és hagyományosan 10 cm-nél nagyobb méretük alapján különböztethetők meg a tektitektől, a szferulák méretei viszont megegyeznek a tektitek méreteivel (1 mm alatt mikroszferulákról beszélünk). Hagen (2005) szerint azonban merőben más mérethatárok és meghatározások is ismeretesek, például: „a szferulák tetszőleges eredetű, kőzetekben előforduló, mikroszkopikus méretű, gömb formájú részecskék”.
A tektit kifejezést általában mindenféle alakú földi példányra használják, bizonyos esetekben azonban a holdi becsapódásos vagy akár vulkáni eredetű példányokat is így nevezik. A legismertebb holdi üvegek gömbszerűen, hirtelen megszilárdult szilikátkőzetcseppek. Mivel összetételük homogén, és nincsenek rajtuk nyomai sokk-metamorfózisnak, képződésüket vulkáni eredettel (lávaszökőkút) magyarázzák. Ezekre a gömb vagy súlyzó alakú, milliméter nagyságú, sárga, fekete, vagy zöld holdi üvegekre, melyek a súlytalanság hatására szétfröccsenésükkor vették fel jellegzetes alakjukat, azonban jobban illik a szferula elnevezés, mert más égitestek kidobott üveggömböcskéire általában nem a tektit, hanem a szferula szót használják.
További nevezéktani bonyodalom, hogy a szferula szót földi viszonylatban is használják. A Földön azonban szferulák nem csak vulkáni, de sokféle egyéb abiogén, vagy akár biogén módon is keletkezhetnek.
A mikrocrysitek tengeri üledékbe lerakódott mikrotektitszerű szferulák, melyek valószínűleg elpárolgott kőzetek kondenzációjával képződtek. Előfordulásuk jól korrelálható az irídiumban, vagy más sziderofil elemekben anomálisan gazdag rétegekével.
A hagyományos meghatározás szerint, a tektit: amorf üveg; homogén kőzet- (nem ásvány-) olvadék; sok lechatelieritet tartalmaz; földrajzilag kiterjedt szórásmezőkben fordul elő (nem csak egy-két különálló helyen); a disztális törmelékterítő része, nem fordul elő a kráterhez közel ill. impakt kőzetekben (pl. suevitbreccsában); vízben és földönkívüli anyagban szegény; a célterület felszínén jön létre. A felsorolt, egy vagy több feltételnek meg nem felelő üveget Montanari & Koeberl (2000) szerint impakt üvegnek nevezhetjük. Mivel azonban az impakt üveg egy gyűjtőnév, amely magát a tektitet (minden feltételnek megfelelő üveget) is jelölheti, az egy vagy több feltételnek meg nem felelő üvegekre is jobban illik a tektit elnevezés. Ilyenek a földrajzilag csak egy-két helyen előforduló meteorithullásokhoz kötött impakt üvegek, melyeknek a tudományos jelentősége egyébként semmivel sem kisebb, mint a valódi tektiteké. Az 1875. évi mezőzsadányi meteorhullás helyszínén, például bizonyos talajszelvények mágneses szferulákat és tektiteket tartalmaznak, melyeknek pozitív szórási anomáliái összhangban vannak a mócsi, mezőmadarasi, és felsőtóti meteorhullásokhoz köthető szórások anomáliáival (Hadnagy & Don 2000).
Az impakt üvegek és forráskőzetük kémiai- és izotóp-összetétele egyforma. Ez a tulajdonság jól használható a távolra jutó tektitek forráskráterének helymeghatározásában. Abszolút kormeghatározásukkal megközelítőleg a becsapódás időpontja adható meg. Az impakt üvegek jellemzően hólyagüregesek – a hólyagüregesség gázbuborékok keletkezésével függ össze. Térfogatszázalékos víztartalmuk a Földön mindössze 0,001–0,05 %. Ez sokkal kisebb, mint a vulkáni üvegeké, amelyeké átlagosan 0,25 %. A vulkáni szferulák összetétele homogén, míg a becsapódási szferuláké heterogén is lehet. Vasban gazdag, apró szemcsék jelenléte egyes szferulák felületén vasmeteorit becsapódásakor való keletkezésükre utalhat (Levine et al. 2004).
>>> folytatása következik >>>
Dorombi meséi
Történet, tudományos ismeretterjesztés, világkép.
• „Csillagos mesék” – igaz történetek, tudományos-ismeretterjesztő írások, a világról alkotott személyes meglátások.
• „Alternatív fikciók” – különleges történetek, amelyek a valóságból kiindulva többé-kevésbé az írói képzelet termékei.
• „Közérdekű vélemények” – olvasói írások, kommentek, igényes tartalmi és erkölcsi kivitelben.
Tartalmas kikapcsolódás, művelődés, kellemes időtöltés.
