A válaszok meg vannak írva a csillagokban (4)
Önéletrajz gyerekszemmel (3)
>>> előző rész folytatása >>>
SZÁMMISZTIKA, TENYÉRJÓSLÁS, TISZTÁNLÁTÁS, MÁGIA, AKUPUNKTÚRA, HOMEOPÁTIA, HIPNÓZIS
A számmisztikában (Székelyhidi 2001, 2004, Millman 2004, Buess 2006, 2007, Banzhaf 2007) sokan akkor sem hisznek, ha valami sorozatosan beigazolódik, és tapasztalati tények alátámasztják. A csillagjóslás, tenyérjóslás, kártyavetés, pókjövendölés, álomfejtés, kétségtelenül szórakoztató, mulattató témák is lehetnek (Lestyán 1990). Mielőtt kimondanánk teljesen tudománytalan voltukat, talán érdemes lenne több, statisztikailag igazolható ok-okozati feltáró munkát végezni, mert egészen meglepő, hihető magyarázatok is születhetnek.
Freud (1993, 1996), a pszichoanalízis atyja, a lélekelemzés mellett nem foglalkozott volna álomfejtéssel is, ha nem látta volna át annak jelentőségét. West (2005) szerint, egy fontos, csalásokra specializálódott angliai vállalat főnyomozójának grafológiai szakértelme mellett, tenyérjóslásban való jártasságának is nagy hasznát vették a nyomozások során.
A tisztánlátás érzékek feletti misztikus képessége a vizuális információkhoz való jutást teszi lehetővé (Katz 2009). Intuitív módszere olyan részleteket tisztázhat, mint a mély, igaz szerelem, a valódi hivatás és célkitűzés, kitartó következetesség, öröm és megelégedettség (Robinson 2009). Ez azonban annyira hihetetlenül hangzik, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem veszi komolyan, csakúgy, mint a földi átalakulások, pólusváltások, a világunkat háttérből irányító titkos kormány, ufók, földön kívüli civilizációk, felemelkedett mesterek, és a különféle tudatsíkok, dimenziók egymásra hatásának sokat vitatott kérdéseit sem (Frissell 2008).
Pedig még a jóslást (Müller 2001), a kozmikus szimbólumokat (Stelzl 2007), illetve a mágiát (Seligmann 1987, Daleth 1992, Douval 2003, Hardt 2005, Chopra 2007, Szepes 2008), különösen azt a bizonyos feketét, sem árt legalább valamelyest komolyan venni. Nem kellene félvállról lekezelni, főleg ha valaki már megpróbálkozott vele, ám próbálkozása látszólag sikertelen volt, mert a látszat néha csal. Potet (2008) nem hiába figyelmeztet mindenkit: „Amennyiben gonosz szándék hajt téged ehhez a tudományhoz, akkor gyorsan dobd el magadtól. Tudnod kell ugyanis, hogy sosem marad büntetlenül egyetlen rossz tett sem, különösen akkor nem, ha szándékosan hajtják végre, és a gonoszság azokon az ajtókon keresztül, amelyeken kibocsátottad, visszatér hozzád, és ellened fordul, hogy megbüntessen azért a bűnödért, amelyet a természet rendje ellen vétettél.”
A kínaiak már rég felfedezték a meditációt, az akupunktúrát, a masszázst és a szellemi gyógyászatot, az újratölthető meridiánokat (Chia 2005). Az indiai jógarendszerek csakra-tana elősegítheti a külső forrásokból érkező negatív ingerekre adható megóvó válaszainkat (Myss 2004). A meditáció összekötheti a spirituális és filozófiai tradíciókat a modern tudomány és pszichológia vívmányaival (Osho 2004a, 2004b). A szándék hatalma rejtett, csodálatos képességeket és adottságokat kelthet életre (Dyer 2006). A nyugati típusú orvoslás azonban, nem is olyan régen, mindezt sarlatánságnak tartotta, ahogy a Béres cseppet is.
Ma már olyannyira más a helyzet, hogy egyenesen nevetséges esetek is előfordulhatnak. Saját tapasztalataim is vannak ezen a téren, neveket azonban inkább nem említek. Ilyen például annak a pályakezdő orvosnak a története, aki minden betegséget homeopátiás szerekkel akart gyógyítani. Az influenzás betegek, miután cseppet sem lettek jobban a gombostűfejnyi bigyóitól, rendre betértek a gyógyszertárba hagyományos gyógyszerekért. Azoktól jobban lettek, de az orvosnak nem merték bevallani, hogy mit szedtek, mert nagyon mérges lett volna rájuk és nem adott volna nekik betegszabadságot. Így aztán, a kezelés folytatásaként a doki ismét bigyókat írt fel, csak éppen más színűeket, majd miután a gyógyszerész megint kitett magáért, a betegek pedig meggyógyultak, elégedetten elkönyvelte új gyógyítási módszerének rendkívüli hatékonyságát, a kiváló eredményeket talán még közzé is tette.
A homeopátiának, noha nálunk ez még mindig relatív újnak számít, természetesen megvan a gyógyászatban a maga szerepe (Bielau 2008, Bressan & Gamacchio 2008, Ullman 2009), úgy ahogy a hagyományosnak mondott orvoslásnak is. Az orvosnak viszont tudnia kell, hogy mikor melyiket és hogyan alkalmazza ahhoz, hogy a gyógyulás valóban megtörténjen.
A hipnózissal való gyógyításnak (Bick 2006) szintén megvannak a maga korlátai. Az ember erősen beteg szervezetét ugyanis nem lehet a végtelenségig rávenni arra, hogy egészségesnek tartsa önmagát.
Az ilyen és hasonló jellegű kutatások sokszor valóban a hivatalosan hitelesnek elfogadott tudományok határait feszegetik.
A parapszichológiai jelenségek, a jövőbelátás, a kiapadhatatlan energiaforrások feltárása, a mindmáig gyógyíthatatlannak tartott betegségek gyógyításának lehetőségei, ugyanakkor tág teret nyithatnak nem csak az irracionalizmusnak, de az emberi hiszékenység kihasználóinak is, mert az ember még a fejlett civilizációkban is hajlamos a babonára, és arra, hogy a még megmagyarázatlan dolgokat természetfölöttieknek vagy csodáknak tartsa (Jahoda 1975, Beck 2004, Köthe 2009).
A világ titkaiba belelátni igen hasznos vállalkozás, mert erkölcsi és szellemi igényesség nélkül adhat pénzt és tekintélyt (Popper 2008). Ne feledjük azonban, hogy a tudományok határai egyrészt mindig végesek, másrészt pedig mindig tágíthatók.
>>> folytatása következik >>>
Dorombi meséi
Történet, tudományos ismeretterjesztés, világkép.
• „Csillagos mesék” – igaz történetek, tudományos-ismeretterjesztő írások, a világról alkotott személyes meglátások.
• „Alternatív fikciók” – különleges történetek, amelyek a valóságból kiindulva többé-kevésbé az írói képzelet termékei.
• „Közérdekű vélemények” – olvasói írások, kommentek, igényes tartalmi és erkölcsi kivitelben.
Tartalmas kikapcsolódás, művelődés, kellemes időtöltés.
