A válaszok meg vannak írva a csillagokban (54)
Fosszíliák (4)
>>> előző rész folytatása >>>
Bekéregződés
Bizonyos esetekben a növényi maradványok, például elsárgult levelek, változó vízszintű források vizeibe eshetnek. Mikor a víz szintje alacsony, a levegővel érintkező maradványok kiszáradnak. A száradás nem csak a víz elpárolgását jelenti, hanem ugyanakkor a vízben oldott állapotban lévő ásványi sóknak a kicsapódását is. A párolgás miatt ugyanis az oldat egyre sűrűbbé válik, mígnem eléri az oldott részekre jellemző telítettséget, melynél megindul a kicsapódás folyamata.
A különböző ásványok kicsapódása oldódásuk (szolubilitásuk) fordított sorrendjét követi, teljes kiszáradásnál azonban végül minden ásványi anyag kicsapódik. Ha a vízszint megnő, a maradványok ismét víz alá kerülhetnek, az ásványok pedig, legalábbis részben, újra feloldódhatnak. A folyamat nem mindig visszafordítható (reverzibilis), például azért, mert a vízszint rövid időn belül megint lecsökken, így pedig nem marad elég idő az ásványok teljes feloldására. Egy részük megmarad, és a felszíneken ásványos réteget, kérget alkot. Az előző rétegre később kicsapódik egy új réteg, és ez a ciklus sokszor megismétlődhet. A növényi maradványokat végül teljesen befedik a vizes oldatokból kivált ásványi kérgek. Ez a folyamat a bekéregződés (inkrusztáció). A létrejött kéreg kémiai és ásványi összetétele függvényében beszélhetünk például karbonátos kéregről (ha a kéreg kémiai összetétele túlnyomórészt karbonátokat mutat), kalcitos kéregről (ha ásványtanilag bizonyítható, hogy a kérget alkotó legtöbb ásvány kalcit), aragonitos kéregről (ha a kéreg főleg aragonitból áll).
A bekéregződés szép példáit megfigyelhetjük a Bihar megyei Félix Fürdő hévvízforrásainak közelében. Az ott élő vízinövények állandó növekedésben és mozgásban vannak, ezért nem tud rajtuk tartós kéreg kialakulni. Passzív mozgásukat a növények főleg a szélnek köszönhetik, aktív mozgásuk pedig saját biológiai ciklusukhoz köthető. Az említett növények ugyanis nem csak növekednek, majd elhalnak, de egyes fajok, mint a hévvízi lótusz (Nymphaea lotus var. thermalis), virágjaikat naponta nyitják és zárják. A parthoz közeli növényeknek, főleg a fáknak, az elhullajtott leveleivel azonban más a helyzet. Ha ezek a levelek sekély vízbe esnek, minden esély megvan arra, hogy rajtuk tartós kérgek keletkezzenek.
Aktív barlangok szájánál szintén gyakran előfordul bekéregződés. Partiumban erre az egyik legszebb példa a körösrévi Zichy-cseppkőbarlang, amely a Sebes Körös szakadék-völgyével együtt a legfontosabb természetvédelmi területek egyike.
A barlangból kifolyó patak egy szép vízesést alkot, melynek környékén a bekéregződött, főleg növényi eredetű maradványok, egy valóságos dombot hoztak létre. A különböző nagyságú és alakú kérgek idővel összefonódnak, a köztük lévő kisebb-nagyobb üregeket a másodlagosan kivált ásványok rendre kitöltik. Végül létrejön egy többé-kevésbé porózus, kicsapódásos eredetű kőzet, a mésztufa, más néven travertinó. Ez a holocén során létrejött üledékes kőzetnek minősül, és semmi köze nincs a vulkáni tufákhoz. Mivel hasonló elnevezésük miatt a témát kevésbé ismerők gyakran összetévesztik őket, a továbbiakban a travertinó elnevezést szorgalmazom, illetve az édesvízi mésztufa teljes kifejezés használatát.
A nagyobb mennyiségben felhalmozódott travertinóknak gazdasági jelentőségük van, ezért egyes telepeket érdemes bányászni. Erre általában külszíni módszerek, fejtések alkalmasak, amilyenek például a Hunyad megyei Bánpatak és Algyógy környéki fejtések. A kitermelt kőzetet főleg építkezésekhez használják, belőlük különböző méretű lapokat is vágnak.
A travertinók teraszos alakzatokban is megjelenhetnek, főleg termálvíz-források és gejzírek közelében. Yellowstone Nemzeti Parkban (USA) ilyen travertinó teraszok vannak, hogy a nagyvilág egyik legnevezetesebb példáját is megemlítsem.
A travertinókat már az ókorban is intenzíven hasznosították. Minden idők legnagyobb, szinte teljesen travertinóból készült építménye, a római Colosseum, melyet id. u. 70–80 között építettek.
>>> folytatása következik >>>
Dorombi meséi
Történet, tudományos ismeretterjesztés, világkép.
• „Csillagos mesék” – igaz történetek, tudományos-ismeretterjesztő írások, a világról alkotott személyes meglátások.
• „Alternatív fikciók” – különleges történetek, amelyek a valóságból kiindulva többé-kevésbé az írói képzelet termékei.
• „Közérdekű vélemények” – olvasói írások, kommentek, igényes tartalmi és erkölcsi kivitelben.
Tartalmas kikapcsolódás, művelődés, kellemes időtöltés.
