Romantika
A lovagias úriember, a szép leányzó, és a jóképű fickó
Romantika
A lovagias úriember, a szép leányzó, és a jóképű fickó
Idestova majd száz esztendővel ezelőtt, egy módos ifjú, akiről a „kalandos lovag” szóbeszéd járta, fülig szerelmes volt egy kimondottan szép nagyváradi leányzóba, ha nem éppen az összes közül a legszebbikbe.
Semmi eget rengető dolog nem történt egészen addig, ameddig el nem jegyezték egymást.
Nem is annyira az eljegyzés volt a tulajdonképpeni érdekes hír, amelyet akkoriban az egész városban alaposan kibeszéltek, hanem sokkal inkább az, hogy egy igen jóképű fickó is feltűnt a színen.
Aki megjelent, nem volt ám egy ismeretlen akárki! Úgy tudott udvarolni, hogy annak egyszerűen nem lehetett ellenállni. Mi tagadás, meg is volt neki minden jó nő a környéken. Ahogy egyesek nem vonakodtak kimondani a nyilvánvalót: úgymond röptükben kapta el őket.
A jóképű fickónak olyannyira megtetszett a szép leány, hogy ország-világ előtt felidézte az alkalomhoz illő szólás-mondást: látott ő már karón varjút. Majd annak rendje és módja szerint elcsavarta a fejét. Nem a varjúét, hanem a szép leányzóét – ezt jobb lesz máris tisztázni, a félreértés elkerülése végett.
A leányzó visszaadta a jegygyűrűt, és hamarosan hozzá ment az új udvarlóhoz, mert mondhatott bárki bármit, az igaz szerelemnek nem lehet útját állni1. Boldog házasság lett belőle, és sírig tartó hűség, sőt, még azon túl is. Ha van túlvilág, ők ott együtt vannak, és az a szerelem bizonyára örökké tart.
Igen ám, de a volt gavallér nem tudott belenyugodni az immár megváltoztathatatlan tényekbe. Ennek ellenére, nem állt a boldogság útjába, mert egy talpig úriember ilyet soha nem tesz. Inkább magába fordult, és noha erősen gyötörte a szívfájdalom, nem adta fel. Szüntelenül reménykedett, hátha a szép nő megözvegyül, és majd akkor az övé lesz.
Teltek-múltak az évek, mígnem az özvegység valóra vált. A lovag azon nyomban megjelent, és újra megkérte imádottja kezét, akire oly régóta várt. Hosszas gondolkodás után, a már idősödő, de még mindig valóban szép nő, ismét kosarat adott, mondván: az a vonat sajnos már elment. Mint feleség és anya, ő már minden szépet és jót megkapott, amit egy szerető férj nyújthatott.
Néhány évvel ezután, az özvegyasszony eltávozott e világból, hogy újra együtt lehessen férje-urával, akihez még annak halála után is ily hűséges maradt.
A búsképű kikosarazott nagyon sírt a temetésen, utána pedig rendszeresen kijárt a temetőkertbe, elpanaszolni a sírkőnek az ő fájdalmas, viszonzatlan, romantikus szerelmi kötődését. Amikor friss virág volt a síron, tudni lehetett, hogy már megint ott járt.
Ez hosszú évekig tartott, majd egyszer csak abbamaradt. A lovagias úriembert elemésztette a bánat.
(Dorombi)
Dorombi meséi
Történet, tudományos ismeretterjesztés, világkép.
• „Csillagos mesék” – igaz történetek, tudományos-ismeretterjesztő írások, a világról alkotott személyes meglátások.
• „Alternatív fikciók” – különleges történetek, amelyek a valóságból kiindulva többé-kevésbé az írói képzelet termékei.
• „Közérdekű vélemények” – olvasói írások, kommentek, igényes tartalmi és erkölcsi kivitelben.
Tartalmas kikapcsolódás, művelődés, kellemes időtöltés.
„Szerelem! Gátat ki emelhet elébed?” (Vergilius)
„Ész és szerelem mai napság ritkán tartanak együtt.” (William Shakespeare)
„A szerelemnek még bolondsága is nagyobb bölcsesség, mint a filozófusok minden tudománya.” (Jókai Mór)
„Beleszeretni valakibe olyan, mint tengervizet inni. Az első korty még üdítő, jólesik. De utána szomjas leszel. Minél többet iszol, annál jobban szomjazol, annál inkább sóvárogsz.” (Beautiful Days c. film)
„Plátói szerelem: lekvárosüveg kívülről nyalogatva.” (Graffiti)
„Különös, hogy egyetlen mozdulatba is bele lehet szeretni, és van olyan, hogy egy pillanat alatt megvilágosodik, kicsoda a másik. Ugyanúgy, ahogy egyetlen homokszemcse tanulmányozásából is megérthető az univerzum. A szerelem első látásra vagy létezik, vagy nem, de az egy pillanat alatt kialakuló szerelem valóban létező jelenség.” (Matt Haig)
„A romantikus szerelem egy ésszerűtlen dimenzióból származik, és nem a szeretetből jön létre. A szeretet viszont az igaz szerelem természetes velejárója.” (Dorombi)