Érdekes, épp a napokban olvastam C.S. Lewis A csendes bolygó c. könyvét, ami a Marsról szól. Tudom, hogy fikció, de azért elgondolkodtató, és mellesleg tanulságos az emberek számára.
Érdemes néha ezeket a klasszikusokat is olvasni, ha az embernek van egy kis szabad ideje. Persze jó részük ma már túlhaladott, ami érthető, ilyen az is, amit olvastál (alapkiadás 1938 - Out of the Silent Planet), viszont még mindig elgondolkodtató. Az én egyik gyerekkori kedvencem Verne (1865) sci-fi-je, az Utazás a Holdba. Főleg az a jelenet, amikor a két tudós nagy komolyan azon vitatkozik, hogy az űrhajójuk (egy ágyúgolyó) parabola vagy hiperbola pályára fog térni – közben pedig lehet, hogy elfogy az oxigén, de azzal nem törődnek, mindkettőjüknek az a legfontosabb, hogy neki legyen igaza – csak később értettem meg, hogy az egész egy szatírának is felfogható, noha úgy tűnik, Verne nem biztos, hogy annak szánta.
Érdekes, épp a napokban olvastam C.S. Lewis A csendes bolygó c. könyvét, ami a Marsról szól. Tudom, hogy fikció, de azért elgondolkodtató, és mellesleg tanulságos az emberek számára.
Érdemes néha ezeket a klasszikusokat is olvasni, ha az embernek van egy kis szabad ideje. Persze jó részük ma már túlhaladott, ami érthető, ilyen az is, amit olvastál (alapkiadás 1938 - Out of the Silent Planet), viszont még mindig elgondolkodtató. Az én egyik gyerekkori kedvencem Verne (1865) sci-fi-je, az Utazás a Holdba. Főleg az a jelenet, amikor a két tudós nagy komolyan azon vitatkozik, hogy az űrhajójuk (egy ágyúgolyó) parabola vagy hiperbola pályára fog térni – közben pedig lehet, hogy elfogy az oxigén, de azzal nem törődnek, mindkettőjüknek az a legfontosabb, hogy neki legyen igaza – csak később értettem meg, hogy az egész egy szatírának is felfogható, noha úgy tűnik, Verne nem biztos, hogy annak szánta.