A válaszok meg vannak írva a csillagokban (11)
Önéletrajz gyerekszemmel (10)
>>> előző rész folytatása >>>
Tengerészláda (jegyzet)
Alig vártam, hogy hazaérjek. Olyan kíváncsi voltam, hogy nem vettem le a hátamról az iskolástáskát, hanem egyből felszaladtam a padlásra. Miután felértem, jól kikémleltem a terepet, és végül megláttam egy nagy ládát. Tengerészládának néztem, amilyenbe a kalózok a kincseket szokták rejteni. Különös módon, nem hét lakat volt rajta, csak egyetlen egy, az is nyitva. A láda nem volt lecsukva, fedele ki volt támasztva. Ennek ellenére, kissé félelmetesnek találtam.
Csakhamar sikerült összeszednem a bátorságom – egy életem egy halálom, ezt a ládát kipróbálom – majd óvatosan belenéztem. Az óvatosság bizony nem ártott, mert a benne szunyókáló kandúr felriadt, minden szőrszálát felborzolta, körmeit kieresztette, a szemei pedig vészjóslóan kezdtek világítani, talán még szikráztak is. Azt hittem menten nekem ugrik, de ő is megijedt, bizonyára a rémült ábrázatomtól. Talán azt gondolta, hogy rémálma válik valóra, mert éppen egy hatalmasra nőtt egeret lát.
Eszelős nyávogással, őrülten ugrott a magasba, onnan pedig egyenesen a hátamra esett. A hátamon lévő táska, ahogy az egy jó erős pajzstól elvárható volt, azonban szerencsére megvédett a fenevad ostromától. A galád ellenség, mely orvul így hátba támadott, azonban belátta, hogy a túlerő nem az ő pártján áll, ezért gyáva módon meghátrált. Meg se várta, hogy a vonalzómból készített kardomat előrántsam, hanem további ugrásokkal elmenekült. A becstelenje úgy kiugrott a nyitott ablakon, egyenesen a szomszéd háztetőre, hogy öröm volt nézni. Szegény pára mehetett más alvóhelyet keresni magának, mert azok után tőlem ott nem volt nyugodása. A láda ugyanis tele volt érdekesnél érdekesebb könyvekkel, én pedig úgy rákaptam az olvasásra, hogy talán nem is tudtak volna leállítani.
Úgy emlékszem, hogy Vlagyimir Iljics Lenin elvtárs unalmas művei szerencsére nem voltak a ládában, az aranytoldi viszont igen! Akkor azonban, amikor a nyamvadt macskával hadakoztam, még nem tudtam, hogy mi van benne. Amikor belenéztem, a félhomályban először csak egy feliratot láttam. Nemhiába tanultam meg írni-olvasni, sikerült is hamarjában kibetűznöm: Arany.
Biztos voltam benne, hogy jó nyomon járok: ez az, erről van szó, itt lesz a zsákmány, csak mélyebbre kellene ásni! Már kezdtem volna nekivetkőzni, hogy derekasan nekilássak, de akkor megláttam egy másik, sokkal halványabb, ám annál különösebb feliratot. Ezt nehezebben tudtam kisilabizálni, mert szinte alig látszott, de valahogy mégiscsak sikerült. Azonban, hiába olvastam össze a betűket, kezdetben azoknak semmilyen értelmes jelentésük nem volt, mert azt, hogy toldi, nem is így kell írni, hanem úgy, hogy told. Aztán leesett a tantusz, jó nagyot koppant. Persze, hiszen így már érthető: az aranyat megtoldották valamivel, ami még annál is értékesebb. Csak a drágakövek lehetnek az aranynál is értékesebbek, mindenekelőtt a gyémánt. Ez fölöttébb logikusnak tűnt.
A szó végén, a rejtélyes i betűvel azonban nem tudtam mit kezdeni, mígnem kipattant a megoldás az agyamból: ez csakis a kincset elrejtő kalóz álnevének lehet a kezdőbetűje! A kalózok ugyanis nem szokták teljes nevüket ráírni a kincses ládára… na, akkor baj van ám, mert az ilyen kincseket titkos varázsigével szokták levédeni, amely megátkozza azt, aki akár csak egy ujjal is hozzájuk mer nyúlni!
Jobbnak láttam gyorsan leszaladni a földszintre, hogy megmondjam a nagyoknak mit találtam. Megkérdeztem, vajon nem lesz baj belőle, ha elkezdek ásni? Ők azonban nem tudták mit mondjanak erre, végül azt tanácsolták, hogy vigyek fel magammal egy lámpást. Az ásás előtt, a biztonság kedvéért először is kémleljem ki alaposabban, hogy vajon mi lehet ott. Ha arany, akkor jönnek ők is, segítenek ásni, utána pedig elosztjuk a zsákmányt. Ha esetleg valami másféle kincs lenne ott, hozzam le, ha elbírom, akármi is legyen az, utána pedig majd meglátjuk, hogyan tovább.
A Toldit még azon a nyáron háromszor egymás után kiolvastam, annyira megtetszett. A következő könyvet, az Egri Csillagokat1, ha jól emlékszem hatszor olvastam, aki nem hiszi, járjon utána. A végén már kivették a kezemből, elég volt, olvassak mást is, vagy inkább menjek focizni, de segíthetek apámnak is a kertben, van ott munka éppen elég.
>>> folytatása következik >>>
Dorombi meséi
Történet, tudományos ismeretterjesztés, világkép.
• „Csillagos mesék” – igaz történetek, tudományos-ismeretterjesztő írások, a világról alkotott személyes meglátások.
• „Alternatív fikciók” – különleges történetek, amelyek a valóságból kiindulva többé-kevésbé az írói képzelet termékei.
• „Közérdekű vélemények” – olvasói írások, kommentek, igényes tartalmi és erkölcsi kivitelben.
Tartalmas kikapcsolódás, művelődés, kellemes időtöltés.
A legjobb jelenet az ellenség által átélt izgalmak egyikével kapcsolatos: az egri nők jól leöntötték az üvöltöző török fiúkat szurokkal, hogy megtapasztalják, milyen a magyar vendégszeretet. Mivel nem igazán tűntek szerencsétlen bevándorló vendégmunkásoknak, illedelmesen viselkedni pedig nem tudtak, kiérdemelték a megkülönböztető bánásmódot. Amit így kaptak, azt mind elvihették emlékbe, hát kellett ez nekik?