A válaszok meg vannak írva a csillagokban (42)
Impaktitok (2)
>>> előző rész folytatása >>>
A becsapódott test maradványai
A meteor fém- vagy kőzetalapú anyaga már a légkörön való áthaladáskor bizonyos átalakulást szenved, már amennyiben az illető égitest légkörrel rendelkezik. Ebben az esetben, az átalakulás a becsapódásnál erőteljesen folytatódik, a becsapódó test ugyanis porrá válhat – elpárologhat1 vagy egybeolvadhat a célkőzettel, majd porrá kicsapódhat – így pedig a meteor részben vagy akár teljesen ismét a légkörbe kerül, csak éppen megváltozott formában.
Ha a becsapódó test elpárolog vagy egybeolvad a célkőzettel, illetve kiülepszik és elmállik, legfeljebb csak erősen átalakult, nehezen felismerhető darabok maradnak belőle. Az ilyen, akár szinte a felismerhetetlenségig is átalakult maradványok ritkán maradnak a kráterben, leginkább a kráteren kívüli üledékekbe kerülnek.
A becsapódásnál porrá vált, vagy elpárolgott majd porrá kicsapódott, légkörbe került darabok legfinomabb szemcseméretű frakciója ülepedik ki legkésőbb a légkörből. Ezért, az ebből az anyagból létrejött üledékek közül az agyagfrakciójú rétegeket létrehozók a legnagyobb elterjedésűek. Ezek a rétegek igen gazdagok a platinacsoport elemeiben, köztük a nagy sűrűségű irídiumban, valamint más „vaskedvelő” (sziderofil) elemekben, így nikkelben és kobaltban. Földi becsapódásoknál az ilyen rétegek vizsgálata rendkívül fontos, mert az említett, bennük kimutatott elemek magas koncentrációja földönkívüli eredetre utal. Ez érthető következménye annak, hogy a differenciálódott földkéreg (vagy más differenciálódott égitest kérge) ezekben az elemekben szegény, míg a kondritos, nem differenciálódott meteoritok gazdagok bennük. Igaz, hogy a Föld mélye is gazdag ezekben az elemekben, így hosszú időn át tartó erőteljes vulkáni tevékenység is létrehozhat irídiumban gazdag réteget, de csak helyhez kötötten, nem globális elterjedésűt. Ugyanakkor tény, hogy nem minden becsapódás hoz létre irídium-gazdag réteget, ez pedig a becsapódó testek eltérő összetételére utal. Az említett elemek a kőzettestben is előfordulhatnak, ha a becsapódó test legalább részben beépül a breccsákba és olvadékokba. A törmelék modellált globális szétszóródásának egyik feltétele, hogy előzőleg több hónapig tartózkodjon a légkörben (O’Keefe & Ahrens 1982).
Más esetekben azonban a becsapódott test maradványai csak némileg alakulnak át, így könnyen felismerhető darabok formájában megtalálhatók a keletkezett kőzettörmelékben – ezek a töredékek a meteoritok. Szilárd anyag a nagy becsapódó testekből nem marad meg, csak általában a 40 méternél kisebbekből, mert a légkör kizárólag ezeket tudja annyira lefékezni, hogy a megmaradásukhoz szükséges mértékben csökkenjen a becsapódás energiája. Ezért, az 1 km-nél nagyobb átmérőjű kráterekben meteoritdarabok csak nagyon ritkán fordulnak elő. A kisebb kráterekben a meteoritdarabok sokkal gyakoribbak, megtalálásuknak még sincs mindig sokkal több esélye, mert az erózió hatására az eredeti célfelszín lepusztul. A darabok hamar elmállanak, maradványaikat a víz és a szél elhordja, majd máshol lerakja.
Meteoritok
A gyors mozgású „hullócsillagok”, melyeket az utánuk nyomuló levegő miatt zúgás, csattanás, sustorgás vagy mennydörgés, a levált részecskék miatt pedig legtöbbször füstfelhő kísér, illetve a becsapódott testek maradványai, már a régi időkben is magukra vonták az emberek figyelmét. Mivel valódi természetüket nem ismerték, sokszor babonás hiedelem övezte őket, vagy egyenesen szent tisztelet, miként még ma is az Adsar el Asvad nevű óriás meteoritot Mekkában. Először Apollóniai Diogenész vetette fel, hogy a meteoritok a világűrből származnak, ám elmélete kétezer éves feledésbe merült. Csak a 18. században kezdték újra felismerni, hogy mindezek a jelenségek a Földnek meteorokkal való gyakori találkozásaival állnak kapcsolatban. A század végén, Ernst Chladni kimutatta a meteoritok kozmikus eredetét, megalapozván ezáltal a meteoritika tudományát.
A legtöbb száguldó test csak súrolja a légkört, majd kilép a világűrbe. Amíg a test az űrben mozog, meteoroidnak nevezzük. Azok közül, amelyek nem távoznak, a kis méretűek vagy kevéssé ellenállók teljesen elégnek. Amint belépnek a légkörbe, meteor a nevük – a légellenállási súrlódás miatt felforrósodnak, és tűzgolyót létrehozva fényt bocsátanak ki. Ha a tűzgolyót kiemelkedő fényjelenség kíséri és/vagy a test eléri a felszínt, bolidáról beszélünk. Csak kevés éri el a felszínt, ezek pedig előbb sok esetben szétrobbannak, valószínűen a világűr dermesztő hidegét magával hozó mag és az izzó kéreg között kialakuló nagy hőmérséklet-különbség miatt. Földtani viszonylatban azonban ez egyáltalán nem elhanyagolható, mert létezése óta, a Föld ennek a „kevésnek” köszönheti tömegének a gyarapodását.
A múlt század elején kimutatták, hogy a minden napi 2–3 meteoresés a Földet évente nagyjából 450 tonna anyaggal gyarapítja (Schaffer 1919). Ennél azonban nagyságrendekkel többről van szó, újabb adatok alapján ugyanis a meteorok révén naponta jó tízezer tonna anyag hull a Föld felszínére, ami négyzetkilométerenként átlagosan évi 1–2 kg anyagot jelent (Varga 1996).
A meteorok többsége 0,1–10 mm mérettartományba tartozik, de szép számmal vannak kisebbek és jóval nagyobbak is. Az 1 mm átmérőjű meteor a légkörben már igen fényes jelenséget idéz elő, 10 cm átmérőjű meteor pedig telihold fényességű tűzgömbként látható, ami viszont már elég ritka jelenség. A fényjelenség azért lép fel, mert a nagy sebességű meteor mozgásenergiájának 1%-át ütközéssel átadja a felső légkör molekuláinak, ami által azokat disszociálja, atomjait gerjeszti és ionizálja. Az ioncsóva egyik tulajdonsága, hogy visszaveri az elektromágneses hullámokat, ezért a meteorjelenséget időjárástól és napszaktól függetlenül radarral lehet vizsgálni.
>>> folytatása következik >>>
Dorombi meséi
Történet, tudományos ismeretterjesztés, világkép.
• „Csillagos mesék” – igaz történetek, tudományos-ismeretterjesztő írások, a világról alkotott személyes meglátások.
• „Alternatív fikciók” – különleges történetek, amelyek a valóságból kiindulva többé-kevésbé az írói képzelet termékei.
• „Közérdekű vélemények” – olvasói írások, kommentek, igényes tartalmi és erkölcsi kivitelben.
Tartalmas kikapcsolódás, művelődés, kellemes időtöltés.
Az elpárolgás a másodperc törtrésze alatt végbemegy, mert a becsapódás lökéshulláma a becsapódó testen is áthalad. Ez szenvedi el a legerőteljesebb hőhatást, mivel éppen az esemény területközéppontjában van.