A válaszok meg vannak írva a csillagokban (43)
Impaktitok (3)
>>> előző rész folytatása >>>
Vasmeteoritok, kőmeteoritok
A meteorok megjelenhetnek egyenként (sporadikus meteorok) vagy rajokban (meteorrajok)1. Gyakran sok apró meteor hull alá, néha több ezer is egyszerre. Sokszor nagy területen szóródnak szét: egyazon szétrobbant meteor darabjainak egyidejű hullása néha egymástól akár 1000 kilométernyire eső pontokon is megfigyelhető. A meteoritokat mindig a megtalálás helyéről nevezik el, például közeli település, vagy domborzati, vízrajzi jellegzetesség nevének felhasználásával. Ha egy helyen több meteoritot találnak, a nevet egy szám vagy betű követheti (az azonos eredetű töredékeket pároknak nevezik).
A meteoritok, egyszerűen fogalmazva, a meteorok földre hullott darabjai. Általánosabban, mivel meteoritot már a Holdon és a Marson is találtak, a meteoritok bármely égitest felszínén olyan objektumok, amelyek az űrből érkeztek. Méreteik alapján megkülönböztetünk makro- és mikrometeoritokat – utóbbiak kisebbek, mint 1 mm. A 100 kg-nál nehezebbek ritkaságok. Az a meteorit például, amelyet Knyahinya környékén hullani láttak, 300 kg-os volt, a kansasi Long Islandról származó meteorit tömege pedig 550 kg. A legtöbb azonban csak ököl nagyságú, dió nagyságú, vagy még ennél is kisebb.
Kémiai összetételük alapján két fő csoportba sorolják őket: vasmeteoritok (szideritek) és kőmeteoritok (aerolitok). A vasmeteoritok főként vasat és 5–10% nikkelt tartalmaznak, a kőmeteoritokat viszont főleg szilikátok alkotják. A két kategória között átmenetet a kő-vas meteoritok képeznek, melyek számottevő mértékben tartalmaznak úgy fémes, mind köves darabokat, úgy, hogy az egyik fajtából képződött kisebb darabok a másik fajtába vannak beágyazódva. A vasmeteoritoknak különleges kristályos szerkezetük van (mely az azonosításukat szolgálhatja), ezért szabályos lapokkal, élekkel és csúcsokkal rendelkeznek, a kőmeteoritok azonban tömeges szerkezetűek, így csak véletlenül alakult, sokszögű, poliéderes darabokat alkotnak.
A vasmeteoritok felszínét szabálytalan mélyedések által határolt kristálylapok határozzák meg, ezért szerkezetüknél fogva horgas töréssel hasadnak. A simaság különbsége igazolja, hogy az olvadás a vékony éleket és csúcsokat megvastagítja, a mélyebb részeket viszont kevésbé támadja. A megolvadt kéreg sokkal vastagabb az éleken, mint a mélyedésekben. A nyárshegyű törés így elmosódik, lapos árkocskák keletkeznek, melyeket megolvadt szegélyek vesznek körül. A sokszor igen jelentékeny olvadásfolyamat az egész felületen keresztül az elülső részre hatol, míg a hátulsó oldal rendszerint simább és lapos, kagylószerű. A folyamat nyomán magasabbrendű, fiatalabb és frissebb töréslapok keletkezhetnek. Mivel a megolvadt vas folyékony, a meteorvas töréslapjai pedig durvák, a beárkolások és széleik hullámos domborzattá alakulnak. Egyes alkotórészek kieshetnek, kiolvadhatnak, így néha mély lyukak keletkezhetnek. A felszín díszítése hamar eltűnik, ezért vizsgálatra csak a frissen hullott darabok alkalmasak. Leggyakoribb alkotórésze a nikkellel kevert vas (nikkelvas). Ha a meteorit simára vágott felületét salétromsavval maratjuk, rajta többnyire damasztszerű minták jelennek meg, amelyek Widmannstätten-féle rajzolatok néven ismeretesek. Ezek úgy keletkeznek, hogy a nagyobb ellenállóképességű, nikkelben gazdagabb ikerlemezek előtűnnek, és ebből oktaéderes szerkezet jön létre. Egyéb gyakori alkotórészek a foszfornikkelvas (schreibersit), a szénvas (cohenit), az egyszerű kénes vas (troilit), kromit, magnetit, tridimit, kvarc, olivin, bronzit, piroxén, plagioklász, gyémánt, grafit, szén, barna üveg, gázok (hidrogén, hélium, argon, szénoxid, széndioxid, nitrogén, szénhidrogén).
A kőmeteoritok felszínét többnyire fekete, fénytelen, néha fényes kéreg borítja, amely a meteor légkörben való áttüzesedése folyamán, a felület megolvadásával jön létre. Az olvadt anyag a kőzet repedéseibe is behatolhat, főleg ha az áttüzesedés hosszabb ideig tartott és így a megolvadás erősebb volt. A megolvadás mértékéből következtetni lehet az áttüzesedés időtartamára, ez pedig felhasználható annak eldöntésére, hogy a meteorit-töredék felületének melyik a régebbi része és melyek a később, a szétpattogzáskor keletkezett részek. A megolvadt réteg annál vastagabb, minél nagyobb volt a súrlódás keltette áttüzesedés. Áttüzesedéskor előbb a csúcsok és az élek olvadnak meg, később a felszín, amely kifényesedik, életlenné válik, majd sima, domború és homorú lapok keletkeznek rajta. Az egyben maradt meteoritokat elsődleges (primer) lapok határolják. A robbanás során létrejött darabokon viszont a meteorit szerkezetétől függően, többnyire érdes törési lapok, úgynevezett másodlagos lapok keletkeznek. Ezek rövidebb időre tüzesednek át s így csekélyebb mértékben olvadnak meg, ezért felületük érdesebb, árkolt vagy hullámos. Ha a kő ismét megoszlik, akkor egyre fiatalabb, még frissebb törésű, harmadlagos, majd negyedleges lapok keletkeznek. A meteorkövekben gyakran gömbölyded kristályos zárványok, chondrák találhatók, amelyek túlnyomóan nikkelvasból, troilitból, olivinból, bronzitból és üvegből állnak. Az ilyen zárványokat tartalmazó meteorit neve kondrit (chondrit).
Különleges meteoritok
A különlegesen jelentős meteoritok közé tartoznak a következők.
KÜLÖNLEGESEN JELENTŐS METEORITOK • Hoba – amely világviszonylatban a legnagyobbként ismert meteorit • Willamette – New York-ban van kiállítva, mint az Egyesült Államok területén talált legnagyobb meteorit • Canyon Diablo – vasmeteorit, melyet amerikai őslakosok eszközkészítésre használtak • Kaidun – amely valószínűleg a Mars Phobos nevű holdjáról származik • Sayh al Uhaymir 169 – amely a Holdról származik • Allan Hills 84001 – Mars-meteorit, melyről azt állították, hogy a marsi élet létezését bizonyítja
Utóbbi meteoritot japán kutatók 1969-ben az Antarktiszon találták. Miután egy alacsonyan szálló helikopterről fekete kőzetdarabokat vettek észre a fehér felszínen, leszálltak, begyűjtöttek 9 darabot, majd a laboratóriumban megvizsgálták őket. Mivel különbözőek voltak, rájöttek, hogy léteznie kell egy folyamatnak, amely felhalmozza az Antarktiszra hulló meteoritokat. A jeges földrészt borító jégmező lassú mozgásban van a part felé, így a reá hullott meteoritok beágyazódnak a frissen hullott hóba és együtt mozdulnak el a jégmezővel. Ahol a hóréteg alatt a talajszint jelentősen megemelkedik, vagy parti hegység útját állja a mozgásnak, a föltorlódó jégtöbblet elpárolog, így a kőzetdarabok a felszínre bukkannak. Az antarktiszi meteoritok begyűjtésére a tokiói Nemzeti Sarkkutató Intézet (National Institute of Polar Research - NIPR) programot indított, melynek során 2008-ig mintegy 17000 darab került a gyűjteményükbe. A gyűjtemény egyes mintáinak tanulmányozásában magyarországi kutatóintézetek is részt vesznek.
Az utóbbi időben a meteoritokat szerkezetük, kémiai és izotóp-összetételük alapján, és ásványtani szempontok szerint is szokták csoportosítani. Az űrhajózás korszaka előtt a meteoritok adták az egyetlen lehetőséget a földönkívüli anyag vizsgálatához. Olyan elemet nem tartalmaznak, amely a Földön elő ne fordulna, ami fontos bizonyítéka annak, hogy világrendszerünk egy és ugyanazon anyagból áll. A meteoritok alkotórészei azonban csak részben egyeznek meg a földi ásványokéval. Anyaguk néha egynemű, gyakran elegyedett, szövetük kristályos (a vulkáni kőzetekére emlékeztet), szemcsés, vagy porfíros, szögletes törésű darabokkal, breccsás vagy klasztikus szerkezettel (a vulkáni tufákhoz hasonlíthatók).
Minden meteoritnak van egy saját története, melynek megismerése a tudományos kutatás egyik legérdekesebb része. Magmás eredet esetén, radioaktív kormeghatározással meghatározható a meteorit kőzetanyagának a keletkezési ideje, az anyaégitestből való kicsapódásának ideje, és a Földön eltöltött ideje. Ami a földi „pályafutást” illeti, a történet általában egy gyűjteményben vagy kiállításban végződik, néha azonban a meteoritokkal egészen különös dolgok is történhetnek. Bennszülött törzsek gyakran úgy tekintettek a vasmeteoritokra, mint könnyen hozzáférhető fémforrásra. A Cape York meteorit darabjaiból az inuitok szerszámokhoz való vágóéleket és dárdahegyeket készítettek. Ez még csak érthető, az viszont talán már kevésbé, hogy az oroszországi Novo Urei városban, 1886-ban, az ureilit meteoritot megtaláló parasztok azt darabokban miért ették meg – talán illata, vagy kenyérhez hasonló alakja miatt (* * * 2008m).
Magyarországi meteoritok
A meteoritok nyilvántartására különböző katalógusokat szoktak kiadni. Az egyik leghíresebb a Londoni Meteoritkatalógus, amelynek 1985-ös kiadása alapján Bérczi (2008) közreadta a történelmi Magyarországról származó meteoritok listáját.
A kiegészített listán 23 hullás szerepel, a lehullott darabok száma azonban több ezerre tehető. Knyahinya és Mócs hullásai mindmáig a legnagyobbak közé tartoznak – az ott lehullott darabok száma becslések szerint legalább 1000, illetve 3000. Legrégebbről az 1559-es miskolci hullás ismeretes, ezt az 1642-es ofen-budai követi. Érdekes módon, a 18. századból egyetlen bejegyzést se találunk. Ez a tény a meteorhullások akkori gyakoriságának esetleges csökkenését is mutathatja, de a meteoritokkal kapcsolatos érdektelenség jele is lehet. A legtöbb bejegyzett meteorit a 19. századból származik. A többi meteorit a 20. századból való. A meteoritokat az alábbi listán szereplő években és helyeken találták.
METEORIT ELŐFORDULÁSOK A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁGON 16. századi meteorit • 1559 Miskolc 17. századi meteorit • 1642 Ofen-Buda 19. századi meteoritok • 1814 Lénártó • 1837 Mikolawa? (Mikola?) • 1837 Nagy-Dévény • 1840 Magura • 1852 Borkút • 1852 Mező-Madaras • 1857 Kaba • 1857 Ohaba • 1858 Kakowa • 1866 Knyahinya • 1875 Zsadány • 1882 Mócs • 1890 Nagy-Vázsony • 1895 Nagy-Borové • 1900 Ófehértó 20. századi meteoritok • 1901 Kis-Győr • 1905 Malom-Háza • 1914 Kis-Varsány • 1914 Nyír-Ábrány • 1944 Mike • 1995 Kapos-Füred
>>> folytatása következik >>>
Dorombi meséi
Történet, tudományos ismeretterjesztés, világkép.
• „Csillagos mesék” – igaz történetek, tudományos-ismeretterjesztő írások, a világról alkotott személyes meglátások.
• „Alternatív fikciók” – különleges történetek, amelyek a valóságból kiindulva többé-kevésbé az írói képzelet termékei.
• „Közérdekű vélemények” – olvasói írások, kommentek, igényes tartalmi és erkölcsi kivitelben.
Tartalmas kikapcsolódás, művelődés, kellemes időtöltés.
A sporadikus meteorok mozgásiránya, fényessége, száma, véletlenszerűen alakul. Egy átlagos éjszakán a földi megfigyelő óránként néhány meteort észlelhet. A meteorraj olyan meteorok csoportja, amelyek közös pályán keringenek a Nap körül. Meteorrajok az év meghatározott napjain vagy néhány éves időközönként jelennek meg. Augusztusban például, a Perseidák nevű meteorraj feltűnésére minden évben biztosan lehet számítani. Október vége felé a Halley-üstökösből származó Orionidák érkeznek.