>>> előző rész folytatása >>>
Szórásmezők. A tektitek nagy becsapódásokhoz kötődnek, ezért nagy területeken szóródnak szét. Már régóta ismeretes, hogy ilyen területek a Föld felszínének különböző, egymástól messze lévő részein találhatók, úgymint Dél-Csehországban és Morvaországban, a Hátsó-Indiai félszigeten, Ausztráliában, Tasmániában, és egyes más pontokon. Számuk azóta valamelyest gyarapodott, de az összes együttvéve mindössze négy fő szórásmezőhöz tartozik. Ezek közül háromnak ismert a tektit-létrehozó krátere. A negyediknek nem, mert a jelek szerint nem szárazföldön található.
Feltételezhető, hogy más égitesteken is vannak szórásmezők. A gravitációtól és a krátergyakoriságtól függően ezek különböző méretűek lehetnek. Mivel átfedhetik egymást, akár a teljes felszínt beboríthatják.
Nem kizárt, hogy az egymást átfedő szórásmezők régen a Földet is teljesen beborították, főleg a „nagy bombázás” időszakában, de talán később is. Valószínűleg ilyen eseményhez köthetők az argentin pampa tízmillió évesnél fiatalabb lösz-összletében azonosított rétegek, melyek impakt üvegeket tartalmaznak (Schultz et al. 2004).
Egyes szórásmezőkhöz külön kőzettani elnevezés tartozik, mivel a tektitek színe, kémiai összetétele, szerkezete, lelőhelyek szerint jellemző. Az európai szórásmezőhöz a Nördlinger Ries kráter tektitei tartoznak, melyek Németországban, Ausztriában is fellelhetők, de leginkább a Cseh-medencében. Ezek a tektitek a Ries távoli, szakadozott törmeléktakarójának részét alkotják és moldavit néven kerültek be a szakirodalomba. Az elnevezést, amely helyesen moldavit (vltavit) és nem morvait, nem Moldávia vagy Morvaország után kapták, mint egyesek gondolják, hanem a Moldva folyó után. Színük jellegzetesen zöld, áttetsző üveg kinézetük van. Felszínükön gyakran éles taréjok emelkednek ki, melyeket mély barázdák választanak el egymástól. Koruk 14,3–14,5 millió év (Baier 2007).

Az ausztrálázsiai szórásmező lefedése mintegy 10% a Föld területéből, így ez az ismert legnagyobb. A hozzá tartozó krátert még nem találták meg, minden bizonnyal beborítják a fiatalabb üledékek és a tenger. A tektitek kora 0,7 millió év. Általában sötétek, leginkább feketék, felszínükről sokszor hiányoznak a skulpturális alakzatok, de hasonlóságuk ellenére, több elnevezésük van. Az ausztráliai tektitek az ausztralit, a tasmániaiak a queenstownit, a borneóiak a billitonit, a jávaiak a javait, a Fülöp-szigetekbeliek a philippinit, a tájföldiek a thailandit, a délkelet-ázsiaiak az indokinit (bikolit, guangdongit, muongdongit, vietnamit), a kínaiak a kinit nevet viselik.
Az észak-amerikai szórásmező tektiteinek kora 34 millió év, hozzájuk a 90 km átmérőjű Chesapeake-Bay kráter (USA) tartozik. Két ismert változatuk van, a texasiak, melyeket bediasitoknak neveznek, feketék, a zöldes georgiaiak pedig a georgiaitok.
A negyedik szórásmező az elefántcsontparti, ehhez a ghánai Bosumtwi krátert társították. Tektitei, az alig 1 millió éves ivoritok, feketék.
Ami az argentínai tektiteket, a pampazitokat illeti, a kutatások bizonyára hamarosan eldöntik, hogy azok egy ötödik, dél-amerikai szórásmezőhöz tartoznak, vagy esetleg más besorolást kapnak.
>>> folytatása következik >>>
Dorombi meséi
Történet, tudományos ismeretterjesztés, világkép.
• „Csillagos mesék” – igaz történetek, tudományos-ismeretterjesztő írások, a világról alkotott személyes meglátások.
• „Alternatív fikciók” – különleges történetek, amelyek a valóságból kiindulva többé-kevésbé az írói képzelet termékei.
• „Közérdekű vélemények” – olvasói írások, kommentek, igényes tartalmi és erkölcsi kivitelben.
Tartalmas kikapcsolódás, művelődés, kellemes időtöltés.