A válaszok meg vannak írva a csillagokban (21)
Bizonyítékok (5)
>>> előző rész folytatása >>>
A TÁVOLI MÚLT BIZONYÍTÉKAI
A távoli múlt kutatásának legfontosabb tudományos bizonyítékai a csillagászat (asztronómia) és a földtan (geológia) által felmutatott bizonyítékok – itt kimondottan a gyakorlati részek azok, amelyek számításba jöhetnek. Ezek tárgyi bizonyítékok, melyeket természetvédelmi tájegységek, valamint természettudományi jellegű múzeumok és gyűjtemények őriznek. Különleges tudomány- és kultúrtörténeti jelentőségük miatt, összetett tematikájú kiállítások anyagaiban is jelen lehetnek.
Ilyen gyűjteményekkel büszkélkedhet például Nagyváradon az új székhelyet kapott Körösvidéki Múzeum, amely egyedi tudományos bizonyítékokat őriz, nem csak a közeli, de a távoli múltból is.
A Körösvidéki Múzeum természettudományi, nemzetközi téren is jól ismert gyűjteményei több tízezer olyan tárgyat tartalmaznak, melyek fontos tudományos kutatások alapját képezik.
Az alapkiállítás bemutatja a bihari természetvédelmi területeket, főleg a Körösök vidékét, ahonnan a legtöbb lelet származik; a gyűjtemények raktári anyaga azonban a nagyvilág számos tájékáról került begyűjtésre. A szakemberek minden egyes példányt nyilvántartásba vesznek, ha szükséges gondosan helyreállítanak (restaurálás), és megfelelő módszerekkel állagmegőrzést (konzerválás) végeznek. A megmentett értékeket – a távoli múlt bizonyítékait –, nem kevésbé a közzétett kutatási eredményeket, világszerte elismerik és becsülik. Néhány ilyen bizonyítékra és eredményre majd részletekben is kitérek.
A csillagok számos múltbeli történést bizonyíthatnak, mert fényük csak egy bizonyos idő után érkezik el hozzánk. Mivel a fény terjedési-sebessége állandó1, ez az idő a csillagok távolságától függ. Az égen jóval többet látunk abból, ami régen volt, mint abból, ami most van. Ott látható „kivetítve” a világmindenség szinte az idő kezdetétől, egészen a mindenkori jelenig. A kozmikus események bizonyítékai felettünk vannak!
Ha tiszta időben feltekintünk az éjszakai égboltra, a még létező csillagok mellett olyan csillagokat is ragyogni látunk, amelyek már rég nincsenek. A csillagokat sötét, látszólag üres terek választják el egymástól. Lehetséges azonban, hogy már létrejöttek bennük fiatal csillagok, mi azonban ezeket még nem láthatjuk. Nincs kizárva, hogy idősebb csillagok – egyes csillagképek „állandó pontjai” – valójában most éppen az üresnek látszó helyek irányaiban legyenek, ugyanis minden mozgásban van. Ha a fény még nem érkezett el hozzánk, biztos kijelentéseket nem tehetünk. Ennek ellenére, bizonyos valószínűséggel előre jelezhetünk egyes eseményeket. A távcső és a rádiócsillagászat korszerűsítésének köszönhetően, már a világegyetem kezdeti állapotából származó hullámoknak is megvan a kutatási lehetősége. A különböző hullámok és sugárzások modern vizsgálati módszerekkel való tanulmányozása, a színképelemzés és Doppler hatás számításai, bizonyító ismereteket adhatnak akár a legtávolabbi és legrégebbi kozmikus objektumokról és eseményekről is.
A mind hatékonyabb információfeldolgozás nyomán egyre újabb és részletesebb válaszokat kaphatunk a környező világgal kapcsolatos kérdésekre, melyek régóta foglalkoztatják az emberiséget. A világegyetem titkai lassan kezdenek feltárulkozni, de ehhez észre kell vennünk és kiértékelnünk a nyilvánvaló bizonyítékokat. A válaszok meg vannak írva a csillagokban!
A bolygókutatás (planetológia) a csillagászat egyik legfontosabb ága. Módszerei elsősorban a Naprendszerrel kapcsolatos általános kérdések megválaszolásához járulnak hozzá. Ugyanakkor, a Föld keletkezését és fejlődését a többi bolygó általános környezetében képes elemezni, ami különösen fontos a földtan számára. A csillagászat a bolygókutatáson keresztül kötődik a földtanhoz.
Vannak más, „kézzelfogható” bizonyítékok is. Ilyenek azok a kozmikus találkozások, amelyeket a továbbiakban részletesen ismertetek. De vannak „földhözragadt” bizonyítékok is. Ezek a fosszíliák, leginkább üledékes kőzetekben fellelhető megkövült növényi és állati maradványok, pontosabban azoknak egy része, amelyekre majd szintén kitérek. Mint érdekességet, most csupán megemlítem, hogy noha legtöbbször a fosszíliák lenyomataival találkozhatunk, néhány kivételes esetben DNS szekvenciákat tartalmazó szerves anyag is megmaradt. Kevés ilyen létezik, ezért tudományos értékük szinte felbecsülhetetlennek tűnik, és a világon csak néhány kutatónak van engedélye, hogy azokat tanulmányozhassa. Annak ellenére, hogy a kutatások látszólag még csak kezdeti szakaszban vannak, az eredmények tudományos közzététele pedig igencsak várat magára, bulvár szinten kiszivárgott néhány „szenzációs bejelentés”. Szinte már magunk előtt látjuk, ahogy nemsokára valóra válhat egy meglehetősen merész elképzelés: bizonyos kihalt állatfajok életre-keltése. Például a gyapjas mamuté, amelynek egyes jégbe fagyott példányait Szibériában már régebben megtalálták, de akkor még nem volt megfelelő felszerelés az ilyen jellegű vizsgálatokhoz. Ki tudja, talán végül még a dinoszauruszokat is életre fogják kelteni. Elméletileg minden lehetséges, elvégre a tudomány ma már olyan dolgokra is képes, amelyek nemrég még elképzelhetetlenek voltak, vagy tényleg csak a tudományos-fantasztikus irodalomban szerepeltek. Mivel itt a jó alkalom, hadd adjak ezennel én is egy használhatatlan tippet: amennyiben sikerülne valóra váltani egy kétszázmillió éves őserdő felélesztését, vagy legalább egy pár millió éves oázisét, az minden kétséget kizáróan, valóban bizonyíthatná, hogy pontosan milyen volt az akkori élővilág.
Nem szeretném senki lelkesedését és a téma iránti érdeklődését letörni, azonban ami engem illet, meglehetősen szkeptikus vagyok. Ha valamikor egy ilyen életre-keltés mégis sikerülne, a „feltámasztott” mamut valószínűleg nem lenne teljesen mamut, hanem talán csak egy félig mamut, félig elefánt keverék – az embriót ugyanis, egyes elképzelések szerint, majd egy elefánt fogja kihordani. Az egésznek nem látom semmi értelmét, de ha már mindenképpen mamutra van valakinek szüksége, miért nem választ inkább egy célravezető módszert? Talán klónozással sikerülhetne kitenyészteni néhány egyedet, ámbár azok hosszú távon szerintem nem lennének életképesek, így szaporodásuk is kérdéses lenne.
A szerves eredetű dinoszaurusz leletekről valószínűleg majd kiderül, hogy sajnálatos tévedés történt: a minták hajszál híján jók lennének, ám gyakorlatilag sajnos egyszerűen használhatatlanok. Fogadni mernék, hogy egyesek ezt majd nem akarják tudomásul venni, és ennek ellenére folytatni fogják a kutatások óriási tudományos jelentőségének a méltatását. Mivel mindössze egy-két ilyen ritka felfedezés ismeretes, az esetlegesen várható eredményeket a népszerűsítés persze már jó előre „feltuningolja”. Ennyi az egész, mondhatni nagyobb a füstje, mint a lángja. Egy egész erdőt vagy oázist életre kelteni pedig, szerencsére csak elmeszülemény, hogy ne nevezzem a saját kiagyalásomat agyrémnek.
Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne vesszünk el a sokszor téves tájékoztatások tömkelegében, és felmutathassuk a valódi, hiteles bizonyítékokat? Mindenekelőtt célszerű az adatokat rendszerezni, majd az eddigi elméleteket áttekinteni, és kritikus szemmel elemezni. Azután már megpróbálhatjuk megérteni a környező világot, és meg is kell tennünk ezt a lépést, mert próbálkozás nélkül nincs előrehaladás. Nem szabad azonban minden hírlapi kacsának felülni! Főleg nem kellene minden szenzációs bejelentést szó szerint elhinnünk, kiváltképp, ha a hír nem az eredeti, a tudományos eredményt elsőként bemutató hírforrásból ered, mert az átírt, megváltoztatott, lerövidített vagy éppenséggel kibővített hírek, címlapsztoris hírmagyarázatok, félreértésekre adhatnak okot.
Például, ha valahol azt a „szenzációs bejelentést” olvasnánk, hogy „a csillagászok felfedeztek egy hatvanhatmillió fényév távolságra lévő csillagot, amelyből hamarosan szupernóva válik, ez pedig érdekelni fogja a dinoszauruszokkal foglalkozó geológusokat”, bizonyára csak egy „hírlapi kacsát” olvasnánk „uborkaszezonban”. Ha még nem is lúd csak kacsa, akkor is, legalább legyen kövér, ezért ennek az álhírnek némileg hihetőbben valahogy így kellene szólnia:
Brit tudósok, miközben kipróbálták a legújabb nagy teljesítményű csillagászati távcsövet, véletlenül megpillantották egy hatvanhatmillió fényév távolságra lévő csillag fényét. Az eddigi megfigyelések a csillag szupernóvává alakulásának jeleit mutatják, ezért a tudósok okkal feltételezik, hogy belőle valóban szupernóva lett, jelenleg pedig, ha még egyáltalán létezik, valószínűleg már csak egy fehér törpe maradt. Ez a bejelentés azonban, a dinoszauruszok kihalásával foglalkozó geológusokat érthetetlen okból kifolyólag látszólag egyáltalán nem érdekli, és egyesek már bejelentették, hogy őket akkor sem fogja érdekelni, ha az a bizonyos feltételezés nemsokára bizonyítást nyer.
Mivel a csillagok a fénysebességhez képest sokkal lassabban mozognak, a szóban forgó csillag hatvanhatmillió évvel ezelőtt nem volt nagyságrendekkel közelebb vagy távolabb a Földtől, mint jelenleg, amikor hatvanhatmillió fényévnyi távolságra van tőlünk. Egy ilyen távoli szupernova-robbanás gyakorlatilag nem lehetett hatással a kréta földtörténeti időszak száznegyvenötmillió évvel ezelőtt kezdődött és hatvanhatmillió évvel ezelőtt véget ért élővilágára. Tehát, ha szupernóva robbanás okozta a dinoszauruszok kihalását a kréta időszak végén, akkor azt nem ez a szupernóva okozta, melynek fénye csak most kezd ideérni, hanem egy sokkal közelebbi, amelynek fényét azonban már soha nem fogjuk meglátni, mert az a fény éppen akkor haladt el a Föld mellett, amikor a dinoszauruszok kihaltak. A geológusok ezért leginkább a közeli, fehér törpe állapotban lévő csillagokra kíváncsiak.
A távoli szupernova-villanások olyanok, mint a dinoszaurusz farkába szúrt gombostűk: mire a behemót agyáig eljutna a fájdalomérzet, az állat már rég kihalt. Vicc ide, vicc oda, a tudományosan feltámasztott dinoszauruszoktól, és főleg a közeli szupernóváktól, mentsen meg minket az ég!
>>> folytatása következik >>>
Dorombi meséi
Történet, tudományos ismeretterjesztés, világkép.
• „Csillagos mesék” – igaz történetek, tudományos-ismeretterjesztő írások, a világról alkotott személyes meglátások.
• „Alternatív fikciók” – különleges történetek, amelyek a valóságból kiindulva többé-kevésbé az írói képzelet termékei.
• „Közérdekű vélemények” – olvasói írások, kommentek, igényes tartalmi és erkölcsi kivitelben.
Tartalmas kikapcsolódás, művelődés, kellemes időtöltés.
Mint köztudott, a fény terjedési sebessége légüres térben kb. 300 millió m/s. Noha ez egy alapvető fizikai állandónak van beállítva, lehet ezt is vitatni, ahogy annyi minden mást az utóbbi években, az ehhez kapcsolódó viták azonban meghaladják jelen írás kereteit.
A kihalt lények "tudományos" felélesztésétől tényleg mentsen meg a Jóisten, egyrészt a létrehozott lény érdekében (nálam kimerítené az állatkínzás fogalmát), másrészt a táplálékul szolgáló egyedek miatt (már ha húsevő a kicsike). Nem beszélve annak veszélyéről, hogy felborulhat az ökológiai egyensúly.
Ez egy jó és reális eszmefuttatás, minden sallangtol mentes. De az én meglátásom is az eddigi ismereteim alapján mondhatom,hogy megegyezik vele. Az nélkül,hogy ezzel a leírtakat plagizálnám. Vagyis,hogy idegen tollakkal szándékoznék csillogni.