A válaszok meg vannak írva a csillagokban (14)
Önéletrajz gyerekszemmel (13)
>>> előző rész folytatása >>>
Gimiben (jegyzet)
Telt-múlt az idő… Elvégeztem az általános iskolát, majd szülővárosomban Nagyszalontán beiratkoztam az Arany János Gimnáziumba. Közben véglegesen tisztázódott, hogy az aranytoldit nem illik egybe írni, viszont a szavak elejére illik nagy betűket tenni. Tehát, Arany (1969, 1977), vagyis Arany János összes költeményei, illetve Toldi. Kiderült, hogy ez egy elbeszélő költemény, ha úgy tetszik költői beszély, tulajdonképpen trilógia (Toldi, Toldi szerelme, Toldi estéje). Toldi Miklós pedig egy igen erős ember volt, akinek Nagy Lajos királyhoz volt köze, nem a kalózok aranyához, ahogy kezdetben gondoltam. Szent igaz, hogy Arany művei minden szempontból aranyat érnek, azonban ha erről beszélünk, főleg az irodalomra kellene gondolnunk. Mindenekelőtt Arany Toldijára, és csak másodsorban Toldi aranyára, utóbbira csupán azért, mert a műben némi aranyról is szó esik. Persze, így utólag könnyű okoskodni, de hát tudhattam én mindezt első osztályos koromban, ha addig még senki nekem el nem mondta?
Sztrókay (1942, 1943) könyveit a gimiben már teljesen értettem, hála kitűnő tanáraimnak, na meg a rengeteg megoldott matematika és fizika feladatnak. A végén már én magam is készítettem ilyeneket, majd odaadtam Kiss Ernő fizika tanáromnak, vigye haza és oldja meg, hadd teljen el az ő délutánja is vele. Egy idő után azonban megunta az ilyesféle túlórázást, ezért arra bíztatott, hogy inkább küldjem el egy szakfolyóiratnak, annak a munkatársai úgyis ráérnek, legalább lesz egy kis munkájuk. Ezt meg is tettem. Az írások egy része megjelent (Czier 1978a, 1978b, 1979a, 1979b), a javát azonban mérgemben kidobtam, miután azzal az indokkal elutasították, hogy nem felelnek meg a hivatalos tanterv előírásainak. Akkor még nem tudtam azt, amit később, hogy éppen az első tudományos műveim egy részét dobtam a szemétbe.
Ennél azonban akkor sokkal sajnálatosabb volt, hogy a csillagászati könyvet kölcsönadtam egy barátomnak, aki azt nem hozta vissza, hanem tovább kölcsönözte valakinek, akit én nem is ismertem. A harmadik személy pedig állítólag elvesztette, de szerintem az is lehet, hogy nem találta eléggé izgalmasnak, és egyszerűen kidobta. Azóta se volt a kezemben olyan jó kemény borítójú olvasmány, nagy kár volt érte.
Így tanultam meg saját káromon, milyen rossz érzés, amikor az ember csalódik a legjobb barátjában. Hamarosan azonban sokkal jobb haverokat szereztem, legalábbis azt hittem. Ők aztán sürgősen lebeszéltek a borbélyhoz való járásról, akkoriban ugyanis a hosszú haj volt a divat, meg a gitár, ami állandóan a nyakunkban lógott.
Jól elszórakoztunk, nagy egyetértésben fújtuk a füstkarikákat. Nem vitatkoztunk, egészen addig, ameddig fel nem találtam a háromszögletű hangjegyet. Talán az lesz a legjobb, ha erről nem írok túl sokat, azt a keveset is inkább csak az alábbi kis jegyzetben, amit remélhetőleg úgyse olvas el senki. Ha mégis elolvasná valaki, akkor inkább már most szólok, hogy gyenge idegrendszerrel rendelkező kritikusoknak nem ajánlom. Különben, ha egyesek arra vetemednének, hogy ebbe-abba belekössenek, úgyis mindent le fogok tagadni.
Tehát, a következőket inkább mindenki ugorja át.
A zene fogalmát már a gyökerektől át kell értelmezni, mert megengedhetetlen, hogy csak a kromatikus skála félhangjaiból álljon. Tessék kérem negyedhangokat is használni, őket háromszögletű hangjegyekkel ellátni, majd a gitár húrjait megnyújtva szépen lejátszani őket, addig, ameddig a macska is jól bírja idegekkel! A hármashangzat ócskaság, a szűkített és bővített akkordok még csak elmennek, de a negyedhangokra épített összhangzattan, az aztán az igazi! Kész matematika, aminek legalább van valami értelme. Komponáltam gyorsan egy negyedhangos szerzeményt, annyi nyújtással, hogy alig lehetett eljátszani. Csak legalább ne adtuk volna elő! Igaz, ez már néhány évvel később történt, egy egyetemi diákszínpadon. A zsűri elnöke úgy összeráncolta a homlokát, hogy az állítólag utána már nem is simult ki, majd rövid idő alatt teljesen megöregedett. Nem tudta eldönteni, hogy amit hallott, az egyáltalán zenei műfajba sorolandó, vagy inkább valahova máshova. Mert ha máshova, akkor mégis hova? Egy dolog mindenesetre biztos: a dúr és moll akkordokhoz szokott fülnek az ilyen próbálkozások enyhén szólva disszonánsnak hangzanak. Előadni szörnyű, meghallgatni pedig borzalmas. Mert lehet, hogy a gépi zenét ki lehet fejezni matematikával, de az igazi zene nem matematika. Inkább valami más, talán egyenesen művészet. Már amennyiben éppenséggel nem valamilyen félresikerült macskazene.
>>> folytatása következik >>>
Dorombi meséi
Történet, tudományos ismeretterjesztés, világkép.
• „Csillagos mesék” – igaz történetek, tudományos-ismeretterjesztő írások, a világról alkotott személyes meglátások.
• „Alternatív fikciók” – különleges történetek, amelyek a valóságból kiindulva többé-kevésbé az írói képzelet termékei.
• „Közérdekű vélemények” – olvasói írások, kommentek, igényes tartalmi és erkölcsi kivitelben.
Tartalmas kikapcsolódás, művelődés, kellemes időtöltés.
