A válaszok meg vannak írva a csillagokban (28)
Becsapódások (2)
>>> előző rész folytatása >>>
Kráter- és impaktit-keletkezés
A kráterek morfológiájának tanulmányozása és az impaktitok gyakori jelenléte azt mutatja, hogy jórészük becsapódásos eredetű. Ezeknek a krátereknek a keletkezését illetően nem szükséges új elméleteket gyártani, mivel a közvetett megfigyelések a becsapódásokat tényszerűen alátámasztják, mi több, az űrkutatás erre vonatkozóan már közvetlen bizonyítékot is szolgáltat.
Aktualizmus, katasztrofizmus, uniformizmus
A geológia egyik fontos egyetemes alaptétele az aktualizmus elve, mely szerint a jelen természeti folyamataiból megérthetjük és megfejthetjük a földtani múlt jelenségeit, hátrahagyott jeleit. A föld-felszín alakulását azonban, régebben a bibliai özönvízzel, illetve egészen a XIX század derekáig Buffon (George Louis Leclerc) francia természettudós katasztrofizmus elméletével magyarázták. Az elmélet szerint, számottevő változásokat csak a katasztrófa-szerű események tudnak előidézni. Ennek cáfolataként, James Hutton és Charles Lyell brit geológusok kidolgozták az uniformizmus elméletét. Ez kimondja, hogy a Föld arculatának változásai megmagyarázhatók az ismert fizikai és kémiai folyamatokkal, úgymint erózió, lerakódás, vulkanizmus, stb., amelyek a földtani idő során egyformán hatottak.
A földtani változások tehát alapvetően kis hatású de hosszú időn keresztül ható folyamatokkal is megmagyarázhatók, ugyanakkor, figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a Föld történetében márpedig katasztrófák is léteztek. Az 1980-as években ezért ismét feléledt a régi elmélet, ha nem is az eredeti formájában. Az „új katasztrofizmus” egyik fő támasztéka pedig nem más, mint a becsapódásos események tanulmányozása. A régi-új tan követői sokat foglalkoztak a Holdat formáló becsapódással, és azzal is, amely elméletük szerint a kréta–harmadidőszak határán bekövetkezett nagy kihalást okozta. A Földön azonban régebbi korokban is történtek kisebb-nagyobb kihalások, ugyanakkor a meteor-becsapódások általában egyenletesen alakítják a felszínt – kis becsapódások folyamatosan, katasztrofális hatásúak pedig csak ritkán. Ezért, ez az elmélet jogosan vitatható.
A becsapódásos kráterek felismerése
A modern űrkutatásnak köszönhetően, a Naprendszer becsapódásos krátereinek nyilvántartása, osztályozása, leírása, a planetológia egyik legfontosabb ágává nőtte ki magát. A kráterek becsapódásos eredetének a felismerése azonban még a Földön sem mindig egyszerű. Jórészük ugyanis a felszínen nem látható (betemetődött), vagy ha mégis, akkor rendszerint jelentősen átalakult (erodálódott).
A betemetődött kráterek immár klasszikus példái a Manson kráter (Iowa, USA) és a Chicxulub (Mexikó), az egyik talán legátalakultabb pedig, legalábbis Jakucs László elmélete szerint – amelyet Dojcsák Győző (1974) tanulmányában részletesen ismertet – a Fekete-tenger medencéje. Az említett elmélet alapján ugyanis ez a medence becsapódásos eredetű, mai alakját pedig kompressziós erők hatására érte el. Ennek az elméletnek megvitatása jelen írásnak nem célkitűzése, itt csupán különlegességét és kidolgozójának figyelemreméltó szemléletmódját szeretném kiemelni.
Az elméletek mellett, a becsapódásos eredet bizonyítására rendszerint interdiszciplináris gyakorlati együttműködésre van szükség. Az alább ismertetett tényezők jelentősen elősegíthetik az ilyen kráterek felismerését.
Nagyléptékű geológiai-morfológiai jellemzők azonosítása
Aerofotogrammetriai, illetve műholdas felvételeken felismerhető a kráter jellegzetes kerek alakja, gyűrű alakú kiemelt széle, sánca, ahol a kivetett anyagok (kőzet, talaj) egymásra torlódnak, a krátersánc üledéke (sánctalpi üledék – belső és külső pedestal ejecta). A gyűrűk jelenléte, nagy kráterek (Hold: 40+ km) közepén hegy (központi csúcs) emelkedése, szintén jellegzetes elemek. Utóbbi kialakulását a becsapódáskor fellépő hirtelen nyomásnövekedés utáni nyomáscsökkenés okozza – az aljzat rugalmasan visszalökődik (minél kisebb a gravitáció, annál nagyobb kráterátmérő szükséges a központi csúcs kialakulásához). A kráterkitöltő üledék1 mintázata szintén felhívhatja a figyelmet az alatta fekvő becsapódásos szerkezetre. A kráterből akár több száz km hosszan kiágazó krátersugarak, amelyeket a becsapódásos kráterből származó törmelékek és azok apró, másodlagos kráterei alkotnak, friss becsapódásra utalnak. A krátersugarak kezdetben világos sávok formájában észlelhetők, amelyek idővel elhalványulnak, majd eltűnnek. Ezek más égitesteken is megfigyelhetők, például az Europa holdon, a Pwyll kráter esetében, amelynek csak 26 km az átmérője, de az abból kiágazó fehér krátersugarak hossza több ezer km.
Geofizikai jellemzők kielemzése és fúrásmagok tanulmányozása
A földalatti kráterek létezése kimutatható geofizikai módszerekkel, eredetük pedig fúrásokkal igazolható. Mindezt sikeresen alkalmazták a Chicxulub (Mexikó), Montagnais (Kanada), Chesapeake (USA) krátereknél, hogy csak a legismertebb példákat említsem. A Chicxulub kráter megmaradt kráterkitöltő breccsájába mélyített fúrások, 112 km-re a kráter központjától, 330 m mélyről, 10 méterenként vett fúrásmagjaiban a következő, becsapódásos eredetet igazoló kőzeteket mutatták ki: olvadékok, suevitbreccsa, klasztikus, olvadt és sokk-metamorfizált kőzetek elegye, kisebb-nagyobb törmelékek, olvadékgazdag kisebb szilikáttörmelékek (Hargitai 1987). A gravitációs és mágneses anomáliák, szeizmikus mérések, jelzik a kráter koordinátáit, ezek alapján megrajzolható jelenlegi alakja és megállapítható a valódi mélysége. Továbbá, extrapolálható a betemetődött kráter eredeti formája, akár rekonstrukció is készíthető. Megjegyzendő, hogy a kráter valódi mélysége nem azonos a látható mélységgel, mert keletkezéskor a visszahullt törmelék azt részben feltölti – a kráter mélységét a krátersánc szintjétől kell mérni.
Terepbejárás, terepi munka
A közvetlen azonosításnak ez egy igen fontos, és minden technikai csoda ellenére nélkülözhetetlen kelléke. Csak így lehetséges az üledéktakaró, kilökődött-törmelék, nyomáskúpok, olvadékbreccsa, suevit, tachylitbreccsa, breccsa-dike-ok, disztális ejecta (tektitek, irídium-gazdag réteg) helyszíni tanulmányozása, az allochton kőzetek2 elkülönítése. A kőzetek kráterbeli elhelyezkedésének ismerete sokat segíthet a kráterek geológiai szerkezetének megismerésében. A mintavételek lebonyolítása a terepmunka egyik legfontosabb mozzanata. Igaz, ezt részben már robotok is elvégezhetik, de azok nincsenek mindig kéznél és igen költségesek. Különben, egy látszólag egyszerű mintavétel is igényelhet különleges helyszíni döntéshozatalt, amihez emberi logika szükséges.
A robotok mindössze be- és kikapcsolható gépek, és remélhetőleg azok is maradnak. Jelenleg nem képesek teljesen pótolni az emberi logikát, legfeljebb csak az emberi butaságot, és talán sohasem lesznek ennél többre képesek.
Laboratóriumi vizsgálatok
A begyűjtött minták fizikai és kémiai paramétereinek laboratóriumi körülmények között történő pontos mérése, kőzetcsiszolatok optikai- és elektronmikroszkópos vizsgálata, a kőzet-meghatározás, az elsődlegesen és másodlagosan létrejött jellegzetes ásványtársulások tanulmányozása, mind a legfontosabb tudományos bizonyítékok közé tartoznak.
A mikroszkópos vizsgálat az impaktitoknak különösen fontos azonosítási módja, döntő jelentőségű ásványtani indikátora. Bizonyos esetekben hasznos lehet a becsapódás másodlagos hatásainak a vizsgálata is. Például, a becsapódás után nagy kiterjedésű tüzek keletkezhetnek, melyeknek hamuját a szelek messze elszállíthatják. A légkörből lerakódott hamuréteg, amely akár globális is lehet, szénizotópos vizsgálattal tanulmányozható.
>>> folytatása következik >>>
Dorombi meséi
Történet, tudományos ismeretterjesztés, világkép.
• „Csillagos mesék” – igaz történetek, tudományos-ismeretterjesztő írások, a világról alkotott személyes meglátások.
• „Alternatív fikciók” – különleges történetek, amelyek a valóságból kiindulva többé-kevésbé az írói képzelet termékei.
• „Közérdekű vélemények” – olvasói írások, kommentek, igényes tartalmi és erkölcsi kivitelben.
Tartalmas kikapcsolódás, művelődés, kellemes időtöltés.
A kráter belsejében található breccsából és megolvadt kőzetek keverékéből álló törmelék, valamint a kráterképződés után erózióval idekerült lerakódás.
Breccsák, kőzetolvadékok, melyek a kráterkitöltő üledéket és a krátersánc körüli törmeléktakarót alkotják és nem fellelési helyükön jöttek létre, hanem máshonnan, pl. kráterből való kidobással kerültek oda.