Alternatív fikciók
Bemutató
Az „Alternatív fikciók” különleges történeteket tartalmaznak. Ezek a történetek úgy különlegesek, hogy részben igazak, részben pedig az írói képzelet termékei.
Ilyen írások úgy jönnek létre, hogy általában véve adott egy valódi történet, amelyet bizonyos elképzelt elemek kiszíneznek, megszépítenek, vagy éppen humorossá próbálnak tenni. Nem tekinthetők tudományos-fantasztikus (sci-fi) alkotásoknak, mert azok rendszerint egy elképzelt jövőt vetítenek előre, ezek a történetek viszont a jelenben, vagy a közelmúltban játszódnak. Az esetleges „alternatív sci-fi” jelző sem illik rájuk, mivel mindegyiknek van egy valóságmagva is.
Más kérdés, hogy egyes írásokban mennyi a valóság, és mennyi a kitaláció? Ez nagymértékben változó, és hozzávetőlegesen akár százalékokban is kifejezhető. Például, az Álom1 kb. 90%-ban feltár egy valódi álombeli igazságot – a gond ezzel csak az, hogy vitatható, vajon egy álomnak mi köze lehet a valósághoz? Az Öregapó valóságtartalma kb. 50%, de ennek folytatása, a Mesedélután csak kb. 10% valóban megtörtént eseményt tartalmaz.
Tehát, mivel minden igaz is meg nem is, ezeket az írásokat jobb híján alternatív fikcióknak nevezem. Szeretettel ajánlom őket fiatal és idősebb felnőtt olvasók figyelmébe egyaránt.
Ezeket az írásokat alkalomszerűen postázom Olvasóimnak, ha feliratkoznak a Dorombi meséi Substack hírlevelemre.
(Dorombi)
Dorombi meséi
Történet, tudományos ismeretterjesztés, világkép.
• „Csillagos mesék” – igaz történetek, tudományos-ismeretterjesztő írások, a világról alkotott személyes meglátások.
• „Alternatív fikciók” – különleges történetek, amelyek a valóságból kiindulva többé-kevésbé az írói képzelet termékei.
• „Közérdekű vélemények” – olvasói írások, kommentek, igényes tartalmi és erkölcsi kivitelben.
Tartalmas kikapcsolódás, művelődés, kellemes időtöltés.
Bevallom, ezt az írást hosszú évekig kéziratban hagytam, mert attól tartottam, hogy tudományos szaktársaim előtt nevetség tárgyává válnék, a szépirodalmi kritikusok pedig ízekre szednének. Mivel ilyen aggályai az embernek csak életében lehetnek, először arra gondoltam, hogy gondoskodom a posztumusz kiadásról. Miután nyugállományba vonultam meggondoltam magam, mert a volt szaktársak már nem érdekelnek, az esetlegesen kotnyeleskedő kritikusoknak pedig azt üzenem, hogy minden ember egy teljes világegyetem – ennek felismerése pedig sokkal fontosabb holmi kritikánál.